Hölgyek Öröme

Többen írjuk a blogot többféle stílusban, de giccs kizárva!

Facebook

Friss topikok

  • Steinmann grófnő: @spájdernecc: :))) @Az utazó 82: nem tudom, miért nem lehet ott hozzászólni, semmilyen beállításs... (2012.11.29. 18:44) Elmaradásaim
  • Steinmann Lujza: @spájdernecc: úgy tűnik, mindenki a másik blogba jár vagy már nem szeret minket :(( (2012.11.20. 22:42) Hátsó szándék nélkül
  • látjátok feleim szümtükkel: @Steinmann Lujza: Ez szépen hangzik, de én soha nem jógáztam, mégis arra szoktam koncentrálni, am... (2012.11.14. 18:16) Hátrafordulva
  • látjátok feleim szümtükkel: Na végre! (2012.11.12. 08:34) cím. tőlem lehet akár macskás muffin is, alapvetően utálok címet adni.
  • magyar-magyar szótár: Ki akar dumcsizni egy ilyen helyen? A FÉSZBÚKdzsenerésönnek már nem okoz problámát szmálylikkal me... (2012.10.30. 04:48) Bohóctréfa

Címkék

(h)öröm (1) 1848-49 (1) 400 (1) ágay irén (1) alkoholista (1) amerikai (1) anathéma (1) anziksz (2) Árpád-ház (1) átok (1) bijelo dugme (1) blog (2) bódy gábor (1) bor sorsolás (1) botrány (2) computer (1) család (1) családfa (1) csend (1) csengetett milord? (1) dalok (1) egy képről (1) élet (1) emlék (2) etika (1) event (2) évforduló (1) face (1) facebook (3) fejléc (1) férfi (1) fész (1) film (1) fin de siécle (1) fürdő (1) giccs (3) gömb (1) gyermek (1) háború (1) hazudjunk! (1) hazugság (3) hekaté (1) hódoltság (1) holokauszt (1) honvédnők (1) húsvét (1) idézet (1) idill (1) idő (1) illúzió (1) írás (1) írni (1) irodalom (2) író olvasó találkozó (1) ismeretterjesztés (1) istennő (1) ívent (1) ívent! (1) játék (2) jeles napok (1) július 24. (1) karády katalin (1) kékharisnyáskodom (1) kérdések (1) kerekasztal (1) kerti törpe (1) kiátkozás (1) kifogások (1) kiközösítés (1) Kinga (1) kísértés (1) komolytalan komolyság (1) közbotrány (1) kritika (1) kultúra (2) kurtizán (1) kurva (1) lájk! (1) lažes (1) legbensőm (1) Lengyelország (1) magány (4) Magyarország (1) május 5. (1) margó (1) mentségek (1) mozdulat (1) művelődéstörténet (1) népnevelés (1) (3) nők (1) nyeremény (2) nyerj! (1) nyertes (1) ókor (1) oldd meg! (1) olvasó (1) öngyilkosság (1) örökség (1) pangás (1) párbeszéd (1) pasi (1) pornó (2) prostitúció (1) quercus (1) Rentz (1) Róma (1) sajátidő (1) semmiség (1) szabadgyakorlat (1) szabadság (1) szajha (1) szakítás (1) szavak (1) széder (1) szent (2) szép ernő (1) szerelem (2) szerinted? (1) színház (1) sznob (2) sznobság (1) szombat (1) szombat este (1) szombat reggel (1) szösszenet (7) tabu (1) tarka (1) társasági rovat (3) tavasz (1) terebélyes (3) termékenység (1) tipológia (1) tölgy (1) töredék (1) török (1) török fürdő (1) történelem (4) újságírás (1) V. (1) vágy (1) válság (1) van az úgy (1) vége (1) vendégszöveg (1) Világos (1) vírus (1) vladimir nabokov (1) word (1) Címkefelhő

Szalagcsillag

2012.03.13. 21:05 Török Zsófi

1848. március 15-én – a hagyomány szerint – Petőfi és Jókai mellére szerelmük, Szendrey Júlia és Laborfalvi Róza tűzte fel a kokárdát, a megszülető magyar nemzet szimbólumát. A pletyka szerint Júlia nem volt túl ügyes a varrás terén, ezért viselt Petőfi élete legfontosabb napján olasz módi szalagcsillagot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 A későbbi történelmi korszakokban hol üldözött jelkép volt, hol szent szimbólumnak számított az épp uralkodó politikai kurzusnak megfelelően. A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig börtön fenyegette, aki ilyet hordott, később az uralkodó liberálisnak mutatkozott ebben a kérdésben. A két világháború közötti Magyarországon a nemzeti színekhez fűződő viszonyt meghatározta Trianon.

Hajdanvolt gimnazista koromban az iskolai ünnepségen kívül - a három T szempontjából - leginkább a tűrt kategóriába tartozott, persze ezt a nagysága is meghatározta, a hatóság szempontjából méretesnek ítélt darab retorziót vonhatott maga után.

Rendszerváltás idején volt a legjobb hordani, ha a varródobozom tartalmát nézegetem, abból a korszakból származnak a legméretesebb kokárdáim. Akkor – 1989. március 15-én – minden addiginál jobban át tudtam érezni azt, mit jelent ez a tavaszi ünnep.

Változtak az idők, az a régi, felszabadító érzés azóta sem tért vissza. A későbbi szalagcsillagjaim egyre kisebbek lettek.

Vajon hogyan látná Petőfi a mi illúzióvesztett korunkat? Babits sorai járnak a fejemben: „Kelj, magyar ifjúság, tépd le a virágot,/ melyet eszméinek ellensége rádob/ emlékére - kőnek!”

 

4 komment

Címkék: ünnep petőfi március babits kokárda 15.

A bejegyzés trackback címe:

https://holgyekorome.blog.hu/api/trackback/id/tr1004315023

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Steinmann grófnő · http://holgyekorome.blog.hu/ 2012.03.13. 22:26:50

úgy tűnik, eddig te vetted egyedül komolyan a témánkat, mi elhülyéskedtük
ennek is szerintem üzenete van, amit mi tettünk vele, még kisebb a kokárda

vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2012.03.14. 07:03:55

@Louise Steinmann: nem hülyéskedtem el, koránt sem. Hogy formailag például libaköntöst kap, az nem elhülyéskedés. Mondhattam volna százféleképpen, kis lovagként, hogy ünnepeljük a forradalmat, de nem ünnepeljük a kiegyezést, mert nyilván okosan viselkedni tárgyalóasztalnál nem olyan felemelő, mint lovasrohammal felkenődni a falra.

Továbbá, szimbólum-témakörben:

picapica.blog.hu/2010/11/09/gyakorlati_alkimia

picapica.blog.hu/2011/09/28/ha_eddig_nem_tudtad_volna_1

Steinmann grófnő · http://holgyekorome.blog.hu/ 2012.03.14. 14:24:29

@vészmadár (pica pica): jó, talán az elhülyéskedés nem a legmegfelelőbb szó volt
akkor mondjuk úgy, másfajta felfogásban közelítettük meg a kérdést