Hölgyek Öröme

Többen írjuk a blogot többféle stílusban, de giccs kizárva!

Facebook

Friss topikok

  • Steinmann grófnő: @spájdernecc: :))) @Az utazó 82: nem tudom, miért nem lehet ott hozzászólni, semmilyen beállításs... (2012.11.29. 18:44) Elmaradásaim
  • Steinmann Lujza: @spájdernecc: úgy tűnik, mindenki a másik blogba jár vagy már nem szeret minket :(( (2012.11.20. 22:42) Hátsó szándék nélkül
  • látjátok feleim szümtükkel: @Steinmann Lujza: Ez szépen hangzik, de én soha nem jógáztam, mégis arra szoktam koncentrálni, am... (2012.11.14. 18:16) Hátrafordulva
  • látjátok feleim szümtükkel: Na végre! (2012.11.12. 08:34) cím. tőlem lehet akár macskás muffin is, alapvetően utálok címet adni.
  • magyar-magyar szótár: Ki akar dumcsizni egy ilyen helyen? A FÉSZBÚKdzsenerésönnek már nem okoz problámát szmálylikkal me... (2012.10.30. 04:48) Bohóctréfa

Címkék

(h)öröm (1) 1848-49 (1) 400 (1) ágay irén (1) alkoholista (1) amerikai (1) anathéma (1) anziksz (2) Árpád-ház (1) átok (1) bijelo dugme (1) blog (2) bódy gábor (1) bor sorsolás (1) botrány (2) computer (1) család (1) családfa (1) csend (1) csengetett milord? (1) dalok (1) egy képről (1) élet (1) emlék (2) etika (1) event (2) évforduló (1) face (1) facebook (3) fejléc (1) férfi (1) fész (1) film (1) fin de siécle (1) fürdő (1) giccs (3) gömb (1) gyermek (1) háború (1) hazudjunk! (1) hazugság (3) hekaté (1) hódoltság (1) holokauszt (1) honvédnők (1) húsvét (1) idézet (1) idill (1) idő (1) illúzió (1) írás (1) írni (1) irodalom (2) író olvasó találkozó (1) ismeretterjesztés (1) istennő (1) ívent (1) ívent! (1) játék (2) jeles napok (1) július 24. (1) karády katalin (1) kékharisnyáskodom (1) kérdések (1) kerekasztal (1) kerti törpe (1) kiátkozás (1) kifogások (1) kiközösítés (1) Kinga (1) kísértés (1) komolytalan komolyság (1) közbotrány (1) kritika (1) kultúra (2) kurtizán (1) kurva (1) lájk! (1) lažes (1) legbensőm (1) Lengyelország (1) magány (4) Magyarország (1) május 5. (1) margó (1) mentségek (1) mozdulat (1) művelődéstörténet (1) népnevelés (1) (3) nők (1) nyeremény (2) nyerj! (1) nyertes (1) ókor (1) oldd meg! (1) olvasó (1) öngyilkosság (1) örökség (1) pangás (1) párbeszéd (1) pasi (1) pornó (2) prostitúció (1) quercus (1) Rentz (1) Róma (1) sajátidő (1) semmiség (1) szabadgyakorlat (1) szabadság (1) szajha (1) szakítás (1) szavak (1) széder (1) szent (2) szép ernő (1) szerelem (2) szerinted? (1) színház (1) sznob (2) sznobság (1) szombat (1) szombat este (1) szombat reggel (1) szösszenet (7) tabu (1) tarka (1) társasági rovat (3) tavasz (1) terebélyes (3) termékenység (1) tipológia (1) tölgy (1) töredék (1) török (1) török fürdő (1) történelem (4) újságírás (1) V. (1) vágy (1) válság (1) van az úgy (1) vége (1) vendégszöveg (1) Világos (1) vírus (1) vladimir nabokov (1) word (1) Címkefelhő

Regény vagy képregény?

2012.08.10. 16:27 Török Zsófi

Jancsi és Juliska - ez Takács Zsuzsa egyik novellájának címe. A posztmodern egyik jellegzetes darabja a mű, amellyel a kortárs irodalom világába akarjuk becsalni (mi gonosz irodalomtanárok) a tizenéveseket. Az első buktatót már maga a cím jelenti, hiszen az intertextualitást csak úgy lehet bemutatni, ha van olyan olvasmányélménye, előismerete a nebulónak, amelyhez az adott művet hozzá tudja kapcsolni.
Bármilyen megdöbbentő, de sok – egyébként rendezett körülmények között élő – gyerek valamiért már a meseirodalommal sem találkozott. Rajzfilmeken nőttek fel, és – kevés kivétellel – még a kötelező olvasmányokat sem olvasták el, ha lehetett megnézték, megnézették velük filmen. Milyen lehetősége marad így az irodalomnak, főként a kortárs íróknak, hogy valaha is legyen közönségük?
Mindez egy kortárs kisregény - Rentz Mátyás: Sajátidő - olvasása közben ötlött fel bennem. Persze korántsem tartozik az ifjúsági irodalom kategóriájába. Helyenként a móriczi sötét és súlyos naturalizmus villan fel (ki olvas ma már Móriczot?), sorsára hagyott, meggyalázott asszonyok, megrontott, értékek nélküli világba taszított gyermekek, kallódó emberek kavarognak a szövegben.
A „főhős” úton és útban van. Időnként még csak nem is önazonos. Nem tud és nem is akar alkalmazkodni ahhoz az álságos világhoz, amelyben léteznie kell, rejtőzködik, mert nem nyílhat meg. Ha megteszi, vagy meg sem értik, vagy gúnyosan eltaszítják. Akikkel találkozik - az analfabétáktól a legműveltebbekig - nem díjazzák a kívülállást. „És nehogy Hamvas-idézeteket mondjon nekik! Nem mindenki szereti, egyáltalán csak ne fitogtasson nekem semmit!”- szerepel a regényben. Pedig tetszik, nem tetszik, felvonul a XX. századi magyar és egyetemes kultúra, amely mint tűzijáték sorozza meg az olvasót. Ugyanakkor nem válik érthetetlenné a szöveg attól, ha valaki nem jön rá az összes allúzió eredetére, esetleg nem ismeri azokat a novellákat, regényeket, irodalmi vitákat, amelyek szereplői hirtelen előpattannak, oly módon, mintha magánbeszélgetésben felidéznénk egy-egy ismerősünket, mit tennének, mondanának egy adott helyzetben.
A boldogság, a teljesség elérhetetlen, bár mi sem lenne egyszerűbb: „jet-sky, a tónak nevezett mocsárvilág halszagú csatornáit csónakkal járni, iszapba térdig, vízbe derékig merülni, egy szigeten táborozni a nővel, biztonságosan és óvszer nélkül szeretkezni vele, akit régen és igazán szeret, nyársat vagy verset farigcsálni el”- s persze ehhez kellene a „sajátidő”, ami nincs, és már sosem lesz meg. Az elveszett Éden ural mindent.
Sehol sem jó, és senki sincs szilárd talajon. Aki itthon él, ki akar törni, aki kint ragadt, nosztalgiázik. A világ a feje tetején áll, korunk hőse a „jó ügynök”, neki se erkölcse, se hite. A vesztes, a lúzer, a „rossz ügynök”, az ő érvényes értékrendje nem kell a süllyedő világnak - életképtelen. De ugyanaz a személy is létezhet két külön énnel (Lisztesi/Mokri), ego és alterego, ki kit ír meg?
Utolsó fricskaként felbukkannak Hamvas Szilveszterének szereplői, akik a halódó világ végnapjait kommentálják, valamint Pynchon megfejtést kereső „hősnője”, Oedipa Maas, és tér, idő, nyelvi kódok összecsúsznak. Ahogy kell, nincs „igazi” befejezés.
A legnehezebb probléma még megmaradt, a nyelvi kód megfejthetősége: „Végülis a gyöngyhalászat: a gyöngyökről is sótlanbőrű emberek döntenek.” Ez igaz, a mű megírása után önálló életre kel, nem számít többé az alkotói szándék, a befogadó veszi munkába a szövegegészt, benne születik meg az értelmezés. A kérdések kérdése, vajon ki tudunk-e nevelni olyan olvasóközönséget, aki képes és hajlandó ezzel a feladattal megküzdeni, vagy Bradbury jövőképe győz, és gyermekeink - felnőttként is - legfeljebb a képeskönyveket nyitják ki?

TN6_B317229.JPG

12 komment

Címkék: kultúra irodalom sajátidő Rentz

A bejegyzés trackback címe:

https://holgyekorome.blog.hu/api/trackback/id/tr624705729

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Konszuéla 2012.08.10. 21:30:27

Rentz szóvirágait lehet szeretni. Azoknak való, akik szeretik a letaglózó naturalizmust és tudnak hatjegyű számokat fejben szorozni. Azért nem falja a nép, mert a szerző sárba döngöli az olvasót, aki nem érti az utalásokat, századannyira érdeklik a részletek; csak szórakozni akar.
Megtanítani olvasni. Nem a mai irodalomtanárnők fognak. Sőt.

Konszuéla 2012.08.10. 23:16:47

@Török Zsófi: Szívesen. Rentz egyik hüvelykjével a seggében elsöpörné a nagynevű kortársakat, ha nem lenne ilyen sértett kurvanagy klasszikus.

Török Zsófi 2012.08.10. 23:44:24

Eddig csak két műve jelent meg, valóban jó lenne többet olvasni tőle.:)

ripők · http://kigondoltam.blog.hu/ 2012.08.11. 11:23:43

@Török Zsófi: Nem ő fogja olvasásra szoktatni a népet. Ebben gondolom, egyetértünk.

Steinmann Lujza 2012.08.11. 11:58:13

@ripők: hogy belecsapjak ebbe a remek párbeszédbe én is, szerintem az összefüggés fordított, mármint, hogy aki nincs olvasásra szoktatva, az nem is értheti meg azt a regényt, amiről Zsófi itt írt. Nem tudja megfejteni a mondatait, nehezen feldolgozható, nem érthető szövegkupac, majdhogynem mintha idegen nyelven lenne számára.
Aki meg érti, az szívesebben olvasna inkább ilyeneket, összetettebb szövegeket, nem olyan remek bestsellereket, mint amiről én futtattam itt eszmét pár napja.

Steinmann Lujza 2012.08.11. 20:25:16

@ripők: nem általában szóltam le a bestsellereket, hanem egy konkrétra céloztam, amelyikről írtam itt pár napja, csak te nem tanulmányozod behatóbban a munkásságom. Enyje:D

Bár, volt már nagyon megrázó élményem bestsellerrel, egy idős, távoli rokonnéni meglepett egyszer karácsonyra egy Fejősévával. Ő ma a legsikeresebb női szerző. Hogy Hannit idézzem, jujj.

Török Zsófi 2012.08.11. 22:46:21

Egyszer egy kolléganőm kérésére bevettük az Alkonyatot Az irodalom határterületei c. témakörbe. Én még akkor nem olvastam, mint később kiderült ő sem. Az olvasás, később a tétel feldolgozása során sűrűn emlegettem a felmenőit.:D