Hát kérem szépen, humán-pszichomókusi és egyben ásványlélektani alapvetés, hogy a keménység - a külső hatások sokféleségének okán - azzal a módszerrel adható meg, amelyikkel mérjük. Analógia erre az "Intelligencia az, amit az intelligenciateszt mér!" hangzású definíció, meg hogy zsidó is az, akit én mondok. Pompásan tautologikus definíció-definíció, már ha szabad ilyet mondanom (szabad). Egyszóval hát ugye a "Ki a kemény a gáton?" kérdés tisztázása során elsőként mérési módszert illő választani. Legegyszerűbb talán a Mohs professzor által kidolgozott rendszer, mely azon a népi megfigyelésen alapul, hogy a keményebb ököl nyomot hagy a puhább arcon, a térd az öklön, a fél tégla pedig a térdeden. Na most, ha tehát a félig felolvasztott csirke keménységét kívánjuk ilyeténképpen meghatározni, nincs más dolgunk, mint meghatározott erővel arcon, öklön, térden, végül téglán csúzlizni a célszemélyt, s számszerűsíteni a felhám roncsolódásának mértékét. Ha például az arc nyolc napon túl deformálódik, ellenben az ököl csak vöröses színű horzsolást szenved, akkor a kísérletbéli félig fagyott csirke keménysége valahol az arc-ököl intervallumon belül található. Kellően finom hangolással egészen használható beosztást kaphatunk. Mohs persze dőre módon csupán a holt ásványokra alkalmazta módszerét, így - azok jellemtelensége és egyéb restségeik okán - megelégedhetett egy tízfokozatú skálával. A humán teremtmények elméje azonban szerfelett finoman cizellált és rafinált matéria, így nem érhetjük be a csökevényes megoldásokkal.

mellékszál Nr. 1.:

 Mohs bácsi a talk → gipsz → kalcit → fluorit →apatit → földpát → kvarc → topáz → korund → gyémánt vonalon gondolkodva jelölt ki transzparens ásványokat. Egyelőre nem kikristályosodott rendszerünkben ellenben Hugh Heffnertől a Burkina Faso-i féllábú gyermeklány-prostituáltig húzódna a mintasor, valahol középtájtól kissé jobbra a komlói alkoholista exbányász-leszármazottakkal.

mellékszál Nr. 2.:

Két hete éppen itt maradt abba az elmélkedésem, és már nem tudom, mit is akartam ebből kihozni, úgyhogy most vagy összekötöm a korábbi szövegrészeket az újabbakkal, egy kellően archaikus szócskát használva, mint például a "mindazonáltal", vagy hagyom az egészet a francba, és ha valaki beugat, majd kiokosítom, hogy "Értő olvasást, könyörgöm!" Vagy ezt a harmadikat választom, hehe. Közbevetések vége.

Főszál: Viszont közben némely internetes olvasmányélményem hatására el kell mondanom, hogy a fagyott csirkével tökön lövés VALÓBAN, IGAZÁN és TÉNYLEGESEN fáj. Nem úgy, mint a visszautasítás, vagy ha nem kaptuk meg a 6. születésnapra az áhított homokozókészletet, mer' az nem fáj. Nevezhetjük persze mondjuk kissé tudományosan általános diszkomfort-érzetnek, de a fájás, kérem szépen, a test sajátja, nemlétező, láthatatlan rózsaszín egyszarvúak, mint például lélek és hasonlók, nem bírnak ilyen képességgel. Nincs is rá szükségük, hiszen a fájdalom a test jelzése, hogy valami nem stimmel. A lélek összefoglaló néven emlegetett izé - jellegéből adódóan - ilyesmit nem igényel: ami nem létezik, az nem működhet hibásan.

Most már ugye tetszik érteni?