Hölgyek Öröme

Többen írjuk a blogot többféle stílusban, de giccs kizárva!

Facebook

Friss topikok

  • Steinmann grófnő: @spájdernecc: :))) @Az utazó 82: nem tudom, miért nem lehet ott hozzászólni, semmilyen beállításs... (2012.11.29. 18:44) Elmaradásaim
  • Steinmann Lujza: @spájdernecc: úgy tűnik, mindenki a másik blogba jár vagy már nem szeret minket :(( (2012.11.20. 22:42) Hátsó szándék nélkül
  • látjátok feleim szümtükkel: @Steinmann Lujza: Ez szépen hangzik, de én soha nem jógáztam, mégis arra szoktam koncentrálni, am... (2012.11.14. 18:16) Hátrafordulva
  • látjátok feleim szümtükkel: Na végre! (2012.11.12. 08:34) cím. tőlem lehet akár macskás muffin is, alapvetően utálok címet adni.
  • magyar-magyar szótár: Ki akar dumcsizni egy ilyen helyen? A FÉSZBÚKdzsenerésönnek már nem okoz problámát szmálylikkal me... (2012.10.30. 04:48) Bohóctréfa

Címkék

(h)öröm (1) 1848-49 (1) 400 (1) ágay irén (1) alkoholista (1) amerikai (1) anathéma (1) anziksz (2) Árpád-ház (1) átok (1) bijelo dugme (1) blog (2) bódy gábor (1) bor sorsolás (1) botrány (2) computer (1) család (1) családfa (1) csend (1) csengetett milord? (1) dalok (1) egy képről (1) élet (1) emlék (2) etika (1) event (2) évforduló (1) face (1) facebook (3) fejléc (1) férfi (1) fész (1) film (1) fin de siécle (1) fürdő (1) giccs (3) gömb (1) gyermek (1) háború (1) hazudjunk! (1) hazugság (3) hekaté (1) hódoltság (1) holokauszt (1) honvédnők (1) húsvét (1) idézet (1) idill (1) idő (1) illúzió (1) írás (1) írni (1) irodalom (2) író olvasó találkozó (1) ismeretterjesztés (1) istennő (1) ívent (1) ívent! (1) játék (2) jeles napok (1) július 24. (1) karády katalin (1) kékharisnyáskodom (1) kérdések (1) kerekasztal (1) kerti törpe (1) kiátkozás (1) kifogások (1) kiközösítés (1) Kinga (1) kísértés (1) komolytalan komolyság (1) közbotrány (1) kritika (1) kultúra (2) kurtizán (1) kurva (1) lájk! (1) lažes (1) legbensőm (1) Lengyelország (1) magány (4) Magyarország (1) május 5. (1) margó (1) mentségek (1) mozdulat (1) művelődéstörténet (1) népnevelés (1) (3) nők (1) nyeremény (2) nyerj! (1) nyertes (1) ókor (1) oldd meg! (1) olvasó (1) öngyilkosság (1) örökség (1) pangás (1) párbeszéd (1) pasi (1) pornó (2) prostitúció (1) quercus (1) Rentz (1) Róma (1) sajátidő (1) semmiség (1) szabadgyakorlat (1) szabadság (1) szajha (1) szakítás (1) szavak (1) széder (1) szent (2) szép ernő (1) szerelem (2) szerinted? (1) színház (1) sznob (2) sznobság (1) szombat (1) szombat este (1) szombat reggel (1) szösszenet (7) tabu (1) tarka (1) társasági rovat (3) tavasz (1) terebélyes (3) termékenység (1) tipológia (1) tölgy (1) töredék (1) török (1) török fürdő (1) történelem (4) újságírás (1) V. (1) vágy (1) válság (1) van az úgy (1) vége (1) vendégszöveg (1) Világos (1) vírus (1) vladimir nabokov (1) word (1) Címkefelhő

cím. tőlem lehet akár macskás muffin is, alapvetően utálok címet adni.

2012.11.07. 08:33 vészmadár (pica pica)

Szerkesztőségünk hímnemű szegmense mindenkor igyekezett érzéketlennek mutatkozni, s ekképpen: nem rezonálni az aktuálpolitikai főáramlatok szíve lüktetésére, vagymi. Persze vagyunk mi akkora kurucok, hogy mainapság, mikor aztán ténylegesen mindenki kifelé lábol a politika iránt való érdeklődés mételyének mocsarából és re-, szerkesztőségünk ellenben csakazértis. Mer' bohócnak lenni üdvös és jó. Ámbár koránt sem hálás.

 

Szünet.

 

Több tonnányi tölgyfának látszó bútor átpakolása közben jutott eszembe, valahol a második emelet és a harmadik között, ahol a drága jó Piri néni tetves virágládája foglalja el az amúgy irdatlanul széles - értsd ez alatt, hogy usque 47 cm - lépcsőforduló felét, egyszóval: jó nekem itt. De tényleg.

Mindenkor kozmopolitának tartottam magam, de valahol a komód és a vitrines középelem között belém villant, hogy hülye vagy te, András, nem kozmopolita. 33 évesen is, éppen úgy, mint 12 évesen, sosem sejtett szálak kötnek össze itt mindennel. Kötelékeim számosak és némely közülük ugyancsak odvas. Piri néni is egy ilyen szál, akit egyelőre csak macskája érdekeit szem előtt tartva nem fojtott meg a lakóközösség. A túrórudit bizonyosan nélkülözni tudnám, és a pacalért sem ejtenék könnyeket, de azt hiszem, a fák közé kifeszített spagócára kilógatott gatyák hiányoznának. A borzalmasan rossz kenyerek, a felemás zoknijaim, a százmilliós ház udvarának ékességeként szolgáló kerti törpék, és gipszkutyák, a bura és az aszimmetrikus szavakat helyesen csak 3 doktori felett leírni képes honfitársaim: mind egy szál. Nemzet(szőt)tes(t).

És a csoport már csak olyan, hogy lehet beletartozni vagy sem. És a nemzet meg olyan csoport, amibe lehet beletartozónak érezni magad vagy sem. Ellenben nem lehet magad beletartozása mellett másokat kizárni. Ha a magyar hülye vagy lusta vagy degenerált, te viszont nem, akkor már csak két (na jó, három) eset van:

 

1. te nem vagy magyar

2. a magyar nem lusta, hülye és degenerált

3. te is lusta, hülye és degenerált vagy

 

Jah, hát egy szál persze ez is. A vita erről vagy a tökéletes halászléről, meg annak hiánya is. (A vitáé. Meg a halászléé, amit csak én eszek nálunk. Most hagyjam el? Megeszem a mákos tésztát, legfeljebb.) Sajnálom, de egy vérből valók vagyunk. Kurucinfós testvéreimmel is. Gyerekeket gyilkoló testvéreimmel is. Az engem arcul ütő testvéremmel a leginkább, vérem keveredik a vérével, és nem válik szét, savó a savóhoz, plazma a plazmához, miként a DNS-ben, úgy itt, a lavór alján is, szűnni nem akaróan, konokul és fájón, még ha nem is tudja, hol lakott itt Csokonay Vitéz Mihály, mint a hajam; pedig istenem, hát lehetne hullámos és szőke, de végül is ezek vagyunk. Nem a felhőtlen öröm tölt el, csak a nyugalom, hogy rájöttem, még időben.

1 komment

Címkék: blog szösszenet

török fürdő I.

2012.10.14. 18:11 Legyezős Lucy

Török fürdő. A mesés Kelet pompáját, fényűzését hordozza magában az elnevezés. Ennek az illúziónak a magyarországi emlékeiről szeretnék írni. Nem tudományos megalapozottsággal, csak bölcsészes felszínességgel mutatom be, ami fennmaradt és azt is, amiből nem maradt más csupán egy darabka fal, vagy a kortársak leírása. A korabeli utazók, diplomaták útleírásaihoz, beszámolóihoz sokszor fordulok majd hiányzó építészeti, művészettörténeti ismereteimet, fürdőkultúrában való járatlanságomat pótlandó.

Az iszlám számára a fürdőépület nemcsak egyszerű használati épület. Nem a testet szolgálja, hanem elsősorban a lelket. A vallási előírások gondos testi tisztálkodást írnak elő. Az imádkozás előtti mosakodás az abdeszt. Előírások határozzák meg a sorrendet is, de ez a végtagokra, továbbá az arcra, fülekre korlátozódik. Ha azonban a hívő ima előtt szexuális életet él, kötelező a teljes fürdő. Ez lelkiismereti kötelezettség, ha nem hajtja végre nem vehet részt az imában. Ezért a fürdő olcsó. Olyan árakkal működnek, hogy a legszegényebb se legyen kirekesztve az imából. Tudjuk a budai törökkori feljegyzésekből, hogy egyes fürdőkben a látogatók ingyen fürödhettek, ha fehérneműt és szappant vittek. Kegyes alapítványok teszik lehetővé, hogy fürdőre mindenki kaphasson pénzt a papjától. A fürdő jóléti intézmény, hajrát.

A török fürdőknek két nagy csoportja van. Az egyik a hév, vagy termálfürdők, amelyek ilidzse, vagy kaplidzse néven ismeretesek.*A másik csoportba a gőzfürdők, hamamok, tartoznak. Itt nincsenek medencék, a centrális teret képező kupolacsarnokban a medence helyét a padozatból kiemelkedő nyolcszögletes márványlap, az ún. „köldökkő”, a göbek tasifoglalja el. Medencéket csak a gyógyításra szolgáló ilidzsékben találunk. Minden török gyógyfürdő fel van szerelve folyóvizes tisztálkodási lehetőséggel. A gyógyulni vágyó muszlim kétszer fürdik meg mielőtt belép a medencébe, s miután kijön onnan, lemossa a közös medencében rárakodott szennyet. Erre a célra szolgál a közös fürdőmedence körül elhelyezet és a régi krónikásoknál „hanafita stílusú”-nak nevezett, egymástól vékony fallal elválasztott és csapokkal, márványkagylóval felszerelt fülkék sora.

Felépítésükben nagyon hasonlítanak a római fürdőkre. Mindkét fürdőtípusnál az alábbi három helyiséget találjuk: 1. előcsarnok 2. előtér vagy átmeneti helység 3. tulajdonképpeni fürdőhelység. A fürdő nagyságától függően számos kisebb helyiség és mellékhelyiség is van. Az előcsarnokot a törökök dzsamekánnak nevezik. Ez vetkőző helyiségül szolgál, rendszerint nagy, négyzet alaprajzú, kupolával fedett épületrész. Kővel burkolt padozatának közepén gyakran csorgó kutat is találunk, amelynek neve fiskiya. A fürdő előcsarnoka egyben az öltözőhelyiség szerepét is betölti, figyelembe kell venni, hogy az a nők, vagy a férfiak használatára készült –e, vagy pedig mindkét nem felváltva használja. A falakat áttörő ablaknyílások elhelyezése ettől is függ, mivel női fürdők esetében az alsó szinten hiányoznak az ablakok és a bejárat nem a főútra néző homlokzat közepén helyezkedik el. Az előcsarnokból a „so gukluk”-ba jutunk, ez a rómaiak tepidáriumának felel meg. A falak mentén kőből készült szófákat találunk.

A török fürdő legfontosabb része a caldarium, az arab harara, török sicaklik – meleg fürdőhelyiség. A harara nagyméretű, négyzetalaprajzú helyiség, amelyet dobon nyugvó kupola fed le. A helyiség világítását itt is a kupolába vágott felülvilágító ablakok biztosítják, amelyek üveggel vannak fedve. Fűtési rendszerüket tekintve eltérő módon fűtik az ilidzsét és a hamam „sicaklik”-ját. Az ilidzsánál a falakban állandóan cirkulál és a falikutakból éjjel-nappal folyó termálvíz, valamint a nagy párolgási felülettel rendelkező medence biztosítja a fürdőhelyiségek megfelelő hőmérsékletét. A hamam fűtőberendezése, a kulhan. A hararához csatlakozó kazánház közepét foglalja el a kör alakú medence, amelyből sugarasan kiágazó fűtőcsatornák nyílnak a fürdő hararája irányában. A kemence fölötti dongaboltozatos tér a bojler szerepét tölti be, amennyiben folyamatosan utánatöltik hideg vízzel, amely itt felmelegedve a harara irányában levő agyagcsővezetéken át bekerül a falban levő csőhálózatba, hogy azután azon keresztül eljusson, gőz formájában, a fürdő légterébe. A hideg vizet kút szolgáltatja, amelyből a vizet vagy egyenesen vezetik oda, vagy egy átemelő szerkezettel továbbítják.

Ennyi tudálékoskodó technikai részlet után kukkantsuk be Budára 1604 februárjában, hogy megtudjuk miért is írta signore Sentini: Keresztény módra fürödni keveset segít, keveset ér.**

Szerda, 18-a, ismét szép meleg nap volt; valamennyien fel-alá sétálgattunk és át is keltünk, hogy jól megnézzük a fürdőiket. Ott ők barátságos kérleléssel rábeszéltek bennünket fürödjünk velük. … A fürdő a következőképpen van építve: fehér márványból való nyolcszögletű medence, 15 lépés széles, ragyogó tiszta. Köröskörül a nyolc szöglet mindegyikénél két-két lépcső visz fel;… A felső szélen az egyik szögletnél fehér márványból való hosszú vályúcsatorna nyúlik be háromlépésnyire, ezen keresztül ömlik be karvastagságú sugárban a természettől forró víz, amelyet nehezen lehet elviselni, kénes is egy kissé, de amikor lejut a fürdőbe mindjárt megfelelő, úgyhogy se túl forró, se hideg, és olyan áttetsző és tiszta, hogy a márvánnyal borított fenekén a márvány minden erecskéjét és hézagait is lehet látni… A fürdősök igen szorgosan kiszolgáltak bennünket lemosással, dörzsöléssel és csipkedéssel, a szokásuk szerint; ujjainkat, karunkat és lábunkat is hajlítgatták és nyomogatták, hogy rugalmassá tegyék, és akik kívánták, azoknak lenyírták a szakállát és ekként velünk szemben sokkal több barátságot tanúsítottak, mint magukkal a törökkel szemben, és amikor pedig kijöttünk, ruháinkat őrizve és jól megóvva találtuk… kitisztították a cipőinket és nagy tiszteletadással bocsátottak ismét utunkra.***

*Kaplidzse tulajdonképpen kapali ilidzse, zárt befedett fürdő. Párja az acsik ilidzse, nyitott fürdő.

**A válasz egyszerű: Európában nem dörzsölik le a vendéget. Ami még rosszabb az egyszerű masszázst egyenértékűnek tekintik a török fürdőkben alkalmazott erőteljes ledörzsöléssel, amely során a bőrt minden szennyeződéstől megszabadítják. Ezután jön a tényleges fürdés, majd az izomlazító, regeneráló masszázs.

***Hans von Molart, Bartholomäus Petz, Adolf von Althann és Kayssersperger 1604. évi követségének ismeretlen krónikásának naplójából.

A folytatás: fürödjünk törökül II.

 

Szólj hozzá!

Címkék: történelem török fürdő művelődéstörténet hódoltság török fürdő kékharisnyáskodom

tarka

2012.09.01. 20:22 Legyezős Lucy

szánkon tarka hazugság.

Itt hazudok és ott mutatom a valót? Ott füllentek, itt kendőzöm? Egyik sem. Mindkettő. Igen, nem. Fekete, fehér. Vörös. Én.
Szánkon tarka hazugság. A hazug, ki büszkén hirdeti, hogy hazug - igazat mond.

Legalább arra emlékezz, mit hazudtál.

 

13 komment

Címkék: játék szösszenet hazugság idézet tarka töredék

a napernyős revolutio*

2012.08.13. 07:11 Legyezős Lucy

„Ha a nő kezében a zászló, férfi kezében a kard, ott a győzelem bizonyos.” **

Évszázadok óta egyetlen szerepben tűnhettek fel a nők a hadszíntéren a katonák ellátásában, amelyet a markotányosnők végeztek. A szabadságharc idején 2-4 „tápnő” kísért minden századot, ezek az asszonyok feladatuknál fogva gyakran egyenesen a tűzvonalba kerültek(frissítő osztogatása a csataközben a lankadó honvédeknek). Míg ők többnyire gazdasági megfontolásokból választották ezt a veszélyes hivatást, akadtak olyanok is, akik önként szakítottak a nőknek szánt sztereotíp szerepekkel, és a honleányság egyfajta sajátos értelmezéseként honvédnek álltak.

Kik voltak ők? Valamennyiüket nem ismerjük s jó néhányukat már nem is fogjuk megismerni. Kortársak szerint sok nő harcolt a honvédseregben. Azt azonban, hogy ki és milyen név alatt, csak az elszórtan található visszaemlékezések mondják meg. Nehéz lenne pontos számokat mondani, de jóval több nő harcolt honvédként – főleg az erdélyi seregben -, mint ahányukról névszerint tudunk. Állítólag 1849 áprilisában Kolozsvárott alakult egy 153 fős női vadászszázad is. Az ismeretlenség egyik oka, hogy általában férfiruhában, álnéven léptek be a seregbe. Bem apó csapataiban harcoló nők neveit és tetteit ismerjük a leginkább.

Az ő katonája volt Megyesi Karolina és Viola Anna, huszonkilenc ütközetben vett részt. Közhonvédből lettek tizedesek. Erdélyben harcolt Szilágyi Ida és egy másik hölgy is hadnagyi rangban, keresztneve Nina volt, a seregben Somogyi Endreként ismerték.

Bem parancsnoksága alá tartozó bécsi légióban küzdött Ligeti Kálmán név alatt Pfiffner Paul(in)a. A világot jelentő deszkákat hagyta ott, hogy honvéd hadnagy fivére példáját követve, fegyverrel harcoljon a szabadságért. 1849 elején Tihucánál súlyos sebet, a szabadságharc végére hadnagyi rangot kapott. 1853-ban Nagyváradon hadbíróság elé állították, de végül nem ítélték el. Szabadulását követő napon öngyilkos lett.

Az erdélyi harcok egyik legvitézebb katonája volt Bányai Júlia. Kincstári bányahivatalnok lányaként műlovarnő volt, majd huszonnégy évesen Bányai Gyula néven csatlakozott a 27. (Nagyváradi) honvédzászlóaljhoz. 1849. február 9-én Piskinél megsebesült, ennek ellenére (legalábbis így szól a történet) tizenkét társzekeret zsákmányolt a császári csapatoktól. Júliusban a gyulafehérvári ostromseregben szolgált, aztán a zsibói fegyverletételig főhadnagy volt. Bizonytalan, hogy az emigrációban, hogyan és mi módon „szerzett” volna századosi rangot. Az biztos, hogy férjhez ment és előbb Törökországban, majd Kairóban magyar vendéglőt működtetett.

A legismeretebb honvédnő, aki Huszka Jenőt a Mária főhadnagy c. operett megírására ihlette, a félig horvát származású Lebstück Mária. A zágrábi kereskedő leánya alig volt 18 éves, amikor Karl néven beállt a bécsi egyetemi légióba, majd a magyarországi német légióba, később a tiroli vadászzászlóaljba nyert beosztást. Végigharcolta a téli hadjáratot, Kápolnánál megsebesült, ekkor Dembinski hadnaggyá léptette elő. 1849 áprilisában a 9.(Miklós) huszárezredbe került segédtisztnek. Ennek kötelékében vitt lőszerszállítmányt Szolnokról Komáromba. Onnan már mint főhadnagy tért vissza csapatához, majd Buda ostromához vezényelték. Itt Jónák százados tüzérütegének összekötő tisztje, „nyargonca” lett.

Buda visszafoglalása után Görgey tudomást szerzett arról, hogy Lebstück Károly főhadnagy tulajdonképpen Mária és nő. Abból kiindulva, hogy az egyenruha csak álruha és az álruhába öltözött nő pedig kém elrendelte kivégzését. Kossuth közbenjárására azonban szabadon bocsátották.

Lebstück Mária,  még a szabadságharc alatt hozzáment feletteséhez Jónák József tüzérőrnagyhoz, az aradi fogságban szülte meg fiát. Később szülőföldjére, Zágrábba internálták. Aztán ki tudja hogyan és miért visszatért Magyarországra. Mária főhadnagy 1892-ben nyomorgó mosó – és varrónőként halt meg Újpesten. Sírja felett ma egy obeliszk áll a Megyeri úti temető főbejáratától néhány méterre. 

Végezetül egy olyan hölgyet említenék, aki nem harcolt, de munkája és tevékenysége ugyanolyan fontos volt, ha nem fontosabb. Kossuth Zsuzsanna, akit bátyja 1849. április 16-án „az összes tábori kórházak főápolónőjévé” nevezett ki, személye nem maradhat említés nélkül. A Pesti Hírlapban megjelent felhívására a lányok-asszonyok tömegesen keresték fel a kórházakat, hogy ápolónők legyenek. A fiatalasszony, gyermekeit édesanyjára hagyva, bejárta az országot. Hetvenkét kórházat szervezett meg, mégis állandóan összeütközésbe került a hadvezetés egyes tagjaival(~ egy nő ne dirigáljon!). Világos után félév „szobafogság” – ezt szószerint értendő, Kossuth Magyarországon maradt családtagjai egyetlen szobába voltak összezárva. Ezt követően Brüsszelbe emigrált, ahol kitanulta a csipkeverést és műhelyt nyitott. Később Amerikába ment, ott is sikerrel folytatta a csipkeüzletet, amíg 37 évesen el nem vitte a tüdőbaj. 

*A cím Széchenyi Istvántól származik.

**Jókai Mór: Nőszabadság! – Életképek 1848. március 23.

Augusztus 13-a van, a világosi fegyverletétel 163. évfordulója. A postnak ez adta apropóját.

Szólj hozzá!

Címkék: történelem emlék évforduló 1848-49 Világos honvédnők

Regény vagy képregény?

2012.08.10. 16:27 Török Zsófi

Jancsi és Juliska - ez Takács Zsuzsa egyik novellájának címe. A posztmodern egyik jellegzetes darabja a mű, amellyel a kortárs irodalom világába akarjuk becsalni (mi gonosz irodalomtanárok) a tizenéveseket. Az első buktatót már maga a cím jelenti, hiszen az intertextualitást csak úgy lehet bemutatni, ha van olyan olvasmányélménye, előismerete a nebulónak, amelyhez az adott művet hozzá tudja kapcsolni.
Bármilyen megdöbbentő, de sok – egyébként rendezett körülmények között élő – gyerek valamiért már a meseirodalommal sem találkozott. Rajzfilmeken nőttek fel, és – kevés kivétellel – még a kötelező olvasmányokat sem olvasták el, ha lehetett megnézték, megnézették velük filmen. Milyen lehetősége marad így az irodalomnak, főként a kortárs íróknak, hogy valaha is legyen közönségük?
Mindez egy kortárs kisregény - Rentz Mátyás: Sajátidő - olvasása közben ötlött fel bennem. Persze korántsem tartozik az ifjúsági irodalom kategóriájába. Helyenként a móriczi sötét és súlyos naturalizmus villan fel (ki olvas ma már Móriczot?), sorsára hagyott, meggyalázott asszonyok, megrontott, értékek nélküli világba taszított gyermekek, kallódó emberek kavarognak a szövegben.
A „főhős” úton és útban van. Időnként még csak nem is önazonos. Nem tud és nem is akar alkalmazkodni ahhoz az álságos világhoz, amelyben léteznie kell, rejtőzködik, mert nem nyílhat meg. Ha megteszi, vagy meg sem értik, vagy gúnyosan eltaszítják. Akikkel találkozik - az analfabétáktól a legműveltebbekig - nem díjazzák a kívülállást. „És nehogy Hamvas-idézeteket mondjon nekik! Nem mindenki szereti, egyáltalán csak ne fitogtasson nekem semmit!”- szerepel a regényben. Pedig tetszik, nem tetszik, felvonul a XX. századi magyar és egyetemes kultúra, amely mint tűzijáték sorozza meg az olvasót. Ugyanakkor nem válik érthetetlenné a szöveg attól, ha valaki nem jön rá az összes allúzió eredetére, esetleg nem ismeri azokat a novellákat, regényeket, irodalmi vitákat, amelyek szereplői hirtelen előpattannak, oly módon, mintha magánbeszélgetésben felidéznénk egy-egy ismerősünket, mit tennének, mondanának egy adott helyzetben.
A boldogság, a teljesség elérhetetlen, bár mi sem lenne egyszerűbb: „jet-sky, a tónak nevezett mocsárvilág halszagú csatornáit csónakkal járni, iszapba térdig, vízbe derékig merülni, egy szigeten táborozni a nővel, biztonságosan és óvszer nélkül szeretkezni vele, akit régen és igazán szeret, nyársat vagy verset farigcsálni el”- s persze ehhez kellene a „sajátidő”, ami nincs, és már sosem lesz meg. Az elveszett Éden ural mindent.
Sehol sem jó, és senki sincs szilárd talajon. Aki itthon él, ki akar törni, aki kint ragadt, nosztalgiázik. A világ a feje tetején áll, korunk hőse a „jó ügynök”, neki se erkölcse, se hite. A vesztes, a lúzer, a „rossz ügynök”, az ő érvényes értékrendje nem kell a süllyedő világnak - életképtelen. De ugyanaz a személy is létezhet két külön énnel (Lisztesi/Mokri), ego és alterego, ki kit ír meg?
Utolsó fricskaként felbukkannak Hamvas Szilveszterének szereplői, akik a halódó világ végnapjait kommentálják, valamint Pynchon megfejtést kereső „hősnője”, Oedipa Maas, és tér, idő, nyelvi kódok összecsúsznak. Ahogy kell, nincs „igazi” befejezés.
A legnehezebb probléma még megmaradt, a nyelvi kód megfejthetősége: „Végülis a gyöngyhalászat: a gyöngyökről is sótlanbőrű emberek döntenek.” Ez igaz, a mű megírása után önálló életre kel, nem számít többé az alkotói szándék, a befogadó veszi munkába a szövegegészt, benne születik meg az értelmezés. A kérdések kérdése, vajon ki tudunk-e nevelni olyan olvasóközönséget, aki képes és hajlandó ezzel a feladattal megküzdeni, vagy Bradbury jövőképe győz, és gyermekeink - felnőttként is - legfeljebb a képeskönyveket nyitják ki?

TN6_B317229.JPG

12 komment

Címkék: kultúra irodalom sajátidő Rentz

a szent kurtizán

2012.08.03. 09:41 Legyezős Lucy

A szakrális prostitúció, a szent szajha(ahogy a sumerok nevezték a papnőket) összetételekből a második szóra esik a hangsúly, a nyomaték, így a szentséget az a fogalom profanizálja, amelyikkel voltaképpen semmilyen kapcsolata sincs. Bár a szakralitás később keletkezett, mint a tulajdonképpeni szellemi kultúrában kifejezett, ilyen minőségben gyakorolt, majd ábrázolt szeretkezés, nemzés. Az utóbbi minden kultúra alapeleme, a vallás egyik fő érzelmi forrása. A ma élő közösségekben őszintén csak a hinduk hirdetik vallásuk egyik fő részének a Kámát.

Mezopotámia városállamainak uralkodói évente egyszer szent nászban egyesültek Istár papnőjével, az „Égi Szajhával”. E módon is biztosítva, hogy az istennő, aki egy személyben felelt a termékenységért és a viszályért is, kegyében tartsa városát.

Anaitisz istennő, élet és halál úrnője, mint a mesebeli sárkány évente kapott egy fiatalt. A sárkánnyal ellentétben nem hamvas szűzleányt, hanem életerős, jóképű ifjút. Aki felékesítve lépett a szentélybe, ahol egy napot töltött az istennő szakavatott papnőivel. Bevezették a gyönyörök birodalmába, mielőtt másnap a megfelelő fákból és fűszerekből összerakott máglyán elégették, így segítve mielőbbi megérkezését türelmetlen asszonyához.

A kánaáni kultúrkörben, a Földközi-tenger keleti partvidéke, dívott a Melitta –kultusz, amely előírta, hogy a nők addig nem mehetnek férjhez, míg az istennő temploma előtt áruba bocsátott testük vevőre nem talál.

Az egykori mezopotámiai papnők és asszonyok - Hammurapi törvényei minden asszonyt arra köteleztek, hogy életében legalább egyszer Istár szentélyébe vonuljon és ott fizetség ellenében szeretkezzen egy idegennel, a fizetség az istennőt és templomát illette - szerepéről korlátoltan ítélkezik a modern tudomány. Megfeledkeznek arról, hogy az aktusok misztériumdrámaként értelmezendők. A kor a papnőt az istennő megtestesülésének tekintette, aki az aktus közben a hívőt is isteni állapotba emelte. Hitték, hogy a papnővel való hálás pozitívan hat a gazdálkodásra, elsősorban az állattenyésztésre és a termés átlagra. Az ókori világban Babilonon kívül élt még a kultusz Egyiptomban elsősorban Amon isten és Bászet istennőhoz kapcsolódva, Hellászban pedig Aphrodité korinthoszi templomában volt gyakorlat(hierodulék).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

12 komment

Címkék: történelem prostitúció szent kurva ókor termékenység szajha istennő kurtizán

Pornó reloaded

2012.07.26. 21:32 Török Zsófi

Az ismertségnek ára van. De vajon ki kér ebből, ha mindenféle mocskos ügyletbe keverik a nevét, hogy eladjanak egy újságot?
Szegény Oszter Sándor már hetek óta nem színészi kvalitásai, hanem mindenféle nyálcsorgató, ostoba kurafi csámcsogása miatt van egy napilap hasábjain. (Ez itt a mosakodás helye. :) Nem szoktam ilyen típusú sajtóterméket olvasni, anyámtól kértem régi újságokat, mert azokon szeretek zöldséget pucolni.)
A cikk címe: A pornósoknak sem kell az Oszter-villa. Kicsit meglepődtem, mert ugyan nem ismerem személyesen a művészt, de az utolsó dolog, ami vele kapcsolatosan eszembe jutna, a pornó. Nyilván az „újságíró” is így gondolkodott a cím kitalálásakor: „Ezt aztán, aki ránéz, biztosan végig elolvassa.” Éppen ez történt velem is.
Mi köze tehát Oszternek a pornóhoz? A cikkből kiderül: semmi. A firkász szerint, ha akarná, kiadhatná bérbe a villáját pornósoknak is, de a gazdasági válság miatt most azoknak sincs pénzük. (Mennyire sajnálom őket!) Hogy esetleg ha könyörögnének neki, ilyen népségnek akkor sem adná oda, azt elég valószínűnek tartom. Kicsit szégyellem magam. Ilyesminek bedőlni!
Mit tehet az, aki efféle kontextusban látja viszont a nevét egy újságban? Hiszen a cím alapján ő kapcsolatba hozható egy nem kriminalizált, de erkölcsösnek semmiképp sem tekinthető foglalkozási csoporttal. Rágalmazásért nem perelhet, helyreigazítást nem kérhet, mert amit leírtak, az igaz. A pornósoknak tényleg nem kell az a bizonyos villa. De azért könnyen olvasható félre a cikk, mert azt sugallja, hogy a tulajdonos szívesen vett volna egy ilyen szerződést. Talán legjobb, ha csendben marad, és megvárja, amíg mindenki elfelejti az ominózus cikket. Szégyenkezik, noha annak kellene, aki veszi magának a bátorságot, hogy emberek becsületével játszadozzon.
Annak idején (bezzeg az én időmben) ahhoz, hogy valaki újságíró lehessen, az íráskészség mellett némi műveltségre is szükség volt, a legtöbben bölcsészkar (magyar szak) után kerülhettek erre a pályára. Persze akkor is (lényegében az újságírás őskorától) léteztek zugfirkászok, nem voltak sokan, és legalább tisztában voltak azzal, hol a helyük: a szakma alján. Most – nekem úgy tűnik – többségbe kerültek, sőt még büszkék is az „ügyességükre”. Csak csendben teszem hozzá: nem kizárólag a bulvár területén érvényesül „tehetségük”.
P.s.:
Szándékosan nem linkeltem be a cikket.
18s-javított.png

7 komment

Címkék: pornó etika újságírás

az elfelejtett királylány

2012.07.24. 16:26 Legyezős Lucy

A lengyel nép magyar édesanyja olvasom a fejlécen és elérzékenyülök. Kevesen ismerik az Árpád-ház e szentjét, sokan csak (ön)iróniának tekintik, ha azt mondom szociális érzékenységem/lelkifurdalásom megnyilvánulásait kommentálva, hogy Szent Kinga.

Kinga 1224-ben* Esztergomban látta meg Magyarország kék egét. Apja (a későbbi) IV. Béla, édesanyja Laszkarisz Mária. Ő a trónörökös pár első gyermeke. Neve a Kunigunda akkoriban jobbára csak magyar földön használt becezése. Beszélő név, különösen Kinga életét tekintve. Tudományos komolytalansággal állítom, hogy determinálta. (: Maga a név ófelnémet eredetű, jelentése nemzetség + harc; rokonért küzdő. A mai etimológiák nem nagyon tudnak e névvel mit kezdeni. A horvát utónév lexikonban, horribile dictu, angolszász eredetű névként tartják számon és a king szóból eredeztetik. Zárójelben jegyzem meg, hogy a legnagyobbak közt számon tartott horvát nyelvész jegyzi a kötetet...

Miért állítom, hogy Kinga életét meghatározta a neve? Nos, húgával, Margittal ellentétben, aki kicsapta a hisztit, hogy nem megy férjhez, mert ő Krisztusnak szenteli életét, Kinga pontosan tudta, hogy mi a kötelessége. Hogy az ember lánya két hatalomnak tartozik magyarázattal és megfeleléssel, a lelkiismeretének és Istennek. Ehhez hozzávehetjük alkalomadtán - különösen, ha Európa egyik ura és a XIII. században élünk - az Apát is. Ahogy a dinasztikus érdekek kívánták férjhez ment V. (Szemérmes) Boleszláv lengyel fejedelemhez. Hozományából a tatárjárásban lerombolt Lengyelország újjáépítését támogatta. Nem mellesleg meggyőzte hites urát, hogy tartsa tiszteletben fogadalmát a szűzies életre. Ez a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad, hogy úgy mondjam, tipikus Kingaizmus. (;
A tatárok elől még kétszer menekül majd, harc az élet... Legismertebb legendája is hozzájuk köthető: előlük menekülve a Pieninek-hegységhez ért. Kinga egy szalagot dobott a háta mögé, amiből egy kanyargós folyó a Dunajec lett, amin a tatárok nehezen ugyan, de átjutottak. Ezt követően a fésűjét dobta a háta mögé. ebből egy sűrű erdő lett, amin a tatárok, bárhogy igyekeztek is, már nem tudtak átvergődni.

Kinga édesapja életét is megmentette egyik itthon tartózkodása alkalmával, 1247 körül, amikor meghiúsított egy ellene irányuló merényletet. 

Hosszú, csendes(és boldog) házasságban él Boleszlávval. Építgették az országot, Kinga pedig kolostorokat, templomokat alapított. Boleszláv 1279-ben adja vissza lelkét teremtőjének. Kinga férje halálát követően Ószandecbe költözött. Itt 1280 júliusában adta ki a klarissza kolostor alapítólevelét. Kilenc évvel később Szent György napján tett fogadalmat, mint klarissza apáca. 720 éve, 1292. július 24-én, hunyta le szemeit. Halálát megelőzően is szent hírében állt, halálát követően pedig már 1307-ben megindult az általa eszközölt csodák és kegyelmek összeírása. Boldoggá avatására azonban csak 1690. június 11-én került sor "ősidők óta tartó kultuszának elismerése alapján". Tisztelete a későbbiekben meggyengült, majd a XX. század elején újult erővel támadt fel. 1936-ban a Lengyel Püspöki Kar egy emberként áll fel Kinga szenté avatása érdekében. Erre azonban 1999-ig várni kell. Nem véletlen, hogy az ezredforduló előtt a lengyel pápa** celebrálja a szenté avatási misét Ószandecben, az Úr 1999. évének június havának 16. napján. Kingát királynőként szerették és tisztelték, lengyel földön, még ha életét inkább a szolgálat, mint az uralkodás jellemezte. Ma hivatalosan is Lengyelország és Litvánia védőszentje a valamikori magyar királylány.

*egy-két szerző, pl. Cecylian Niezgoda(Szent Kinga, Agapé 2003) 1234-re teszi a születés évét, de ez lehet nyomdahiba is. (:
** II. János Pál

Wieliczka Szent Kinga sóbányája.JPG
Wieliczka, Szent Kinga sóbányája

7 komment

Címkék: történelem szent ismeretterjesztés népnevelés jeles napok Magyarország Lengyelország Kinga július 24. Árpád-ház

modern kori párbeszéd

2012.07.22. 12:01 vészmadár (pica pica)

- "...és csak tetszelegni, mindig csak szerepekben tetszelegni: az üldözött csuháját ölteni magadra, a meghurcoltak acéllal kivert csizmáit, az áldozatét, soha-soha magad gúnyáját, rejtegeted, mert folt hátán folt, mert irtóztató színű, mert rég nem divatozó gombokkal kivert; légy hát végre férfi, mondd el, hogy önző vagy és bűzlesz a rettegéstől, hogy irigységgel vagy tömve, hogy asszonyod csak illatozó hús, csak mezítelen, forró és lüktető hús, amelyre estelente rámászhatsz unalmadban és félelmedben, bortól gőzös aggyal, akár kutya a kutyára mászik, akár test bújik a testhez, mikor rettegi a csahos éjszakát, meséld el, hogy a tudás fejedben csak szennylé, hogy a hited csak a magad istenségében bízó kivagyiság, amikor a halál rettenete suttog a füledbe; meséld el, hogy gyarló vagy, hogy bolond vagy, hiszen én is, nem csak te, én is, hát mondd meg nekem, ugye nem is volt olyan nehéz..." - szólt Vendel elmélázva.

 - „Ilyen hosszú mondatot nehéz elemezni. Ez talán nem is egy mondat.” – jegyezte meg Word 2000.

14 komment

Címkék: párbeszéd magány word

Jómódban

2012.07.13. 10:00 Memento Mori

Az az óceán kék, az valami gyönyörű! Egyből beleszeretett, amikor a króm keretes emblémában meglátta. Finom, diszkrét, mégis egyből látni rajta, hogy magas minőségű termék, nem akárkinek készült. Cukormetál színben kérte, az több szempontból előnyös. Harmonizál a terrakotta térkővel a garázsok előtt, és kevesebb méreganyaggal szennyezi a földet a gyártás során. Nagyon szerette a természetet, szelektív tárolót építtetett ki a nyári birtok északi felén. Csak szűrt, tisztított, energetizált vizet használt, ezt személyesen szerezte be, közvetlen az üzletből. Hetente járt oda, épp útba esett a fodrászához menet. Kérhette volna a fodrászt házhoz is, de nem tartotta helyénvalónak, hogy az ő kényelme érdekében más ekkora áldozatot hozzon. Egyik römi partnere ajánlotta a világosabb színű satír csíkokat a hajába, hosszabb véggel hátul középen, kicsi lépcsőkkel enyhén rövidítve két oldalt. Sokkal könnyedebb, figyelemfelkeltőbb, olyan hűvösen hódító; ezen a szókombináción nagyot nevettek mindketten. Harmonikus kapcsolatban élt párjával, minden héten előre egyeztették, kinek mik a tervei a következő napokban. Saját egzisztenciáját soha nem adta volna ki a keze közül, alapelve volt, hogy csak független emberek köthetnek felszabadító kapcsolatokat. Tavasz óta tervezte a Sisley hazai sole agent megszerzését. Ezzel elérte volna a legutóbbi hét éves életciklusának csúcsát. Hét évek, igen, ezek megfelelő egységek az idő mérésére. Van belőlük tíz, tizenkettő, nem nagy számok, könnyen kezelhetőek. Akárcsak ez a takarékos cukormetál csöppség. Közelebb állt hozzá, mint bármelyik másik a garázsban. Ezt szerette, hisz azt a legkönnyebb szeretni, aki éppen olyan, mint ő maga.

11 komment

Címkék: jómód

Nincs ingyen pornó!

2012.07.08. 17:25 Török Zsófi

Ezt az alapigazságot nem én találtam ki. Emlékezetem szerint a „magyar-magyar” szótárt  szerkesztő-író bloggertársunk nyelvi leleménye. Persze eredetileg nem szó szerinti értelemben használta. De változnak az idők. A mondat a napokban denotatív, naturalisztikus jelentésében is érvényessé vált.

Az előzményekről annyit érdemes tudni, hogy észt bűnözők olyan vírust készítettek, amelynek segítségével birtokba vehették a megfertőzött számítógépeket, ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a gyanútlan felhasználó csak az ő szervereiken keresztül juthatott ki az internetre, egyes oldalakat el sem érhettek, ill. ha beírtak egy web-címet egészen máshol köthettek ki.

Az FBI – természetesen – lecsapott a szervezetre, de nem lehetett az észtek gépeit azonnal leállítani, mert a megváltoztatott DNS-beállítások miatt 3-400 ezer ember nem tudott volna felkapaszkodni a fényességes elektronikus sztrádára. Magyarországon ez nagyjából 4000 gépet érintett.

Mától (július 9-től) azonban már nem volt kecmec, akik nem ellenőrizték a gépüket, nem állították be megfelelően, hoppon, vagyis net nélkül, maradtak. Persze a többséget sikerült időben figyelmeztetni, csak a bávatagok jártak rosszul.

A kitérő után következzék a leglényegesebb kérdés, hogyan kerülhetett az a gonosz vírus ezekbe a számítógépekbe? Hiszen többségünk feltölt, letölt (persze igyekszik ellenőrizni a forrásokat), mégsem történik semmi szörnyűség. A magyarázatot megtudtam a Mokka ma reggeli adásából. Akik megfertőződtek, „felnőtt tartalmú” filmeket töltöttek le „ingyen” torrentoldalakról. Már a megnevezés is mulatságos. Felnőtt tartalmú?! Ingyenes?! Remélhetőleg megtanulták a leckét. Fizess paraszt! Akkor nézhetsz pár pornózó pórnőt!

vírus.jpg

11 komment

Címkék: vírus pornó computer

Ezeregy éj

2012.07.06. 23:30 Török Zsófi

Iszonyú, mindent felőrlő hőség tombol napok óta, a város közepén, ahol élek (a pereme helyett), időnként 40 fokra megy fel a hőmérséklet, vasbeton oldalfalú lakásunkban két ventilátor álmosan kavargatja a meleg levegőt.

Krúdyval próbálok egy kellemesebb világba átsuhanni, Szindbádba karolva fázós nő fekete bundácskában a borospince felé vezető úton - a szűz fehér hópamlagon - szeretne eggyé válni a nagy világcsavargóval. Mi lenne, ha írnék egy parafrázist, ezúttal egy női utazó bőrébe bújva? Hosszan gondolkodom irodalmi és történelmi ismereteimet megmozgatva, próbálom megtalálni a megfelelő énmást. Minden hiába az utazás toposza Odüsszeusztól a kortárs irodalomig mintha kizárólag férfiaknak lenne fenntartva. Nők legfeljebb sci-fi filmekben bukkannak elő (mondjuk kedvenc sorozatomban, a Star Trek Voyager-ben Kathryn Janeway kapitány), ezek pedig éppenséggel nem tekinthetők az elitkultúra részének.:)

Elábrándozom, milyen hősnőként tudnám elképzelni magam. Némi segítségért beindítom a Mindenhatóóót  - ezúttal valós történelmi figurákat keresve. Nézzük csak: híres nők a történelemben…A Google a Feminára irányít. Az első 15 találatban magyarok egyáltalán nincsenek, viszont vannak kurtizánok (pl. Madame de Pompadour), politikusok, színésznők, egy tudós (természetesen Marie Curie), az első pilótanő (Amelia Earhart), valamint Teréz anya. Prostik és szentek, üdítő ellentét, egyik sem az én világom. Vissza tehát a forráshoz, az arab mesék világába. Seherezádé éppen megfelelő lesz, pontosan ahhoz ért. amihez én is, lyukat beszél a szeretett férfi hasába.

Leszállt az éj, Seherezádé az erkélyről nézte, amint az izzó napkorong eltűnik az alkonyi égen, sóhajtva simította végig krémszínű csipkével áttört ujjatlan selyemruháját, amely nem volt kihívó, mégis pompás foglalata volt érett szépségének. Lent már várta a taxi, Szindbádra gondolt, háromszor ezer nappal és éjszaka is eltelt már azóta, hogy utoljára a karjai közt tarthatta, s milyen csodás ajándékot kapott tőle.

A tabáni kisvendéglő nem sokat változott, Seherezádé tudta, Szindbád romantikus lélek, talán így könnyebb lesz felidézni a régi szép napokat. Ahogy az asztaluk felé közeledett, meglátta az emberét, deres halántéka, s a néhány szarkaláb csak még vonzóbbá tette. Minden más férfit magához akart kötni, ezt az egyet elengedte, senkinek sem bocsátotta meg, ha más nőre nézett, Szindbádnak ezt is szabad volt. Újra akarta élni azt a korlátlan szabadságot, amit csak ő, a hajós ajándékozhatott neki. Vele élvezte igazán az ízeket, illatokat, az életet.

Azért jöttem, hogy végleg veled maradjak! Meguntam a hét tengert. Nyugodt kikötőre vágyom. – szólt Szindbád vacsora után.

Lehetetlent kívánsz! Már férjhez mentem, van két szép gyermekem, a legnagyobb tíz éves. – miután a szépasszony kimondta, maga sem értette, miért hazudott ekkorát.

Boldog éjszakát töltöttek a közeli kis hotel szobácskájának nem túl kényelmes ágyában. Édes volt az elválás.

Seherezádé hajnalban ért haza, taxiba ültette a gyereklányt. Besurrant a gyerekszobába, nézte alvó kislánya arcvonásait, éppolyan titokzatos szépségű, mint az apjáé. Szindbádban mindig is az volt a csodás, hogy pontosan annyit kaphatott belőle, amennyire szüksége volt…

fazek14.jpg

5 komment

Címkék: mese Krúdy híres nők Szindbád

utálok címet adni

2012.07.05. 11:06 vészmadár (pica pica)

Azt mondja Lajoska, hogy nehogy már pont matekból. Mikor ő csiszol a legszebben, és a félig takart fecskefarkú csapolása is neki sikerült a legjobban. Igaz, egyszer a furnérfűrészt belehúzta a kezébe, de hát ki nem? És gyanús az is, hogy a szerkezetlakatosok anyagismeretből bezzeg. Nanáhogy. Csihadjál, Lajoska. Májusban vettük a furnérfűrészt, és te máris? Bună gyiminyácă, a kurvamindenit, apádtól kapod a másikat. Méghogy épp matekból. És a kiszabások? Hát az alkatrészjegyzék? Gondolkodj, Lajoskám, 3 nagy szekrény, 2 komód és a konyhabútor, leszabatod a bútorlapot, néhány köcölék, köbmétere ennyi, beszereléssel mit kérsz érte? Na látod, ha van értelme a feladatnak, ugye? Lajoska anyukája is, még novemberben. Hogy a nevét felírta, az nem kettes ? Csak annyira kiabáltunk, hogy mindenki el tudja magát helyezni a táplálékláncban. Jön az sms épp szilveszter este, hogy szívesen közelebbről is. Gyanítom Lajoska nővére szórakozik megint, az iskola kedvenc kis Evelinkéje, na jó, mindenki Evelinkéje, bár ő csakis belém, de mint a vak ló a mesebeli gödörbe. Motiváció, kérem, ez a kulcsmondat (bár ez szó), anyagismeretből 2 jegyet javult, habár a lépteimet egész órán követő párás őzgida szemek először kissé zavaróak. Emlékszem, elsőben nálam bukott. Akkor még. Hogy azér' mer' cigány vagyok? Azért, mert egy hülye picsa cigány vagy, remélem értékeled az őszinteségemet. Hogy te engem a barátoddal? A Kisvajdával? Tündér pici csokinyulam, kérdezd meg tőle, ki az a Vészmadár, és mondd meg neki, hogy az öreg Fazekas szerzett Zsanáról birkát, szombaton bográcsot hozzon. Cicidet rakd el, nem kurvának készülsz. Ti meg tisztes emberek lesztek, ha beledöglötök is. Több vért hugyoztam, mint ti együtt. Az hát, Halálhágó, a magasabb művészet ismeretét mindenkor értékeljük. Büdös kölyök, most utoljára (ezen a héten, de már péntek van) segítek, menj le a Csermely utcába, beszéltem a Schindler Elemér úrral, esetleg keres egy lakatos tanulót. Hogy mit? Kezed kiveszed a zsebedből, és dolgozol, mint apád. Még egy kis pénzt is kereshetsz. Anyádnak nem kellene hazaadni? Hogy már nem vagy gyerek? A húgod ma mit evett? Milyen cigány vagy te, hagyod éhezni, te meg cipőre...? Öcséd ma is két ötöst... Nem, én nem haragszom, sose haragszom. Persze hogy szeretlek, hülyegyerek. A tollat, amit zsebre tettél, visszateszed oda az asztalra. Úgy. Elkérheted, persze. Ez nem kérés, ez egy böfögés volt. Kezed a zsebedben van megint. Nem a plafontól kéred kölcsön. Ettél ma már valamit? De csak ha szereted a párizsisat. Cigidet itt hagyod, majd a nap végén. Hozz egy kávét, legyél kedves, és magadnak egy csokit. Szerdán és pénteken korrepetálás. Azért, mert buta cigány vagy. Persze Györgyi, én is így nevezem. Engem nem vernek meg érte. Tudom, hogy nem érted. Néha még én sem...

6 komment

A Nagy Könyv

2012.06.30. 11:19 Török Zsófi

Ezúttal nem kell attól tartani, hogy az irodalom lila ködébe irányítom a blog olvasóját. Egy olyan művet szeretnék bemutatni, amelynek a művészethez van a legkevesebb köze.

2012-06-29 20.39.11.jpg
Ebben az évben minden érettségiző ajándékot kapott a kormánytól, egy nagyméretű képes albumot. Címe: Magyarország Alaptörvénye, kiadója a Magyar Közlöny Lap-és Könyvkiadó Kft. (Budapest, 2012). Készült Schmitt Pál (akkori) államfő védnöksége alatt, Orbán Viktor miniszterelnök második kormányzása idején (sic!), Kövér László (akkori) házelnök megbízásából. A szerkesztőbizottság tagjai: Feledy Balázs művészettörténész, Kerényi Imre színházi rendező, Tőkéczki László történész. A kötetet Bencsik Gábor tervezte, ő válogatta az idézeteket, és ő írta A magyar alkotmány előképei c. fejezetet.
Korábban is kaptak a kezükbe egyszerű kivitelű (régi) alaptörvényt a végzősök, nem vagyok jogász, nem tudom megítélni, hogy az új alkotmány mely pontokban jobb, mint az előző, de ezen nekem nem is kell gondolkodnom, hiszen Kövér László elmagyarázza a kötet elején: „Ma, amikor Magyarország teljesen megújul, a régi ezeréves lesz az új törvény. Ismét szövetség született valamennyi magyar: a most élők, a már holtak és a még meg sem születettek között. Nem a hiúság, a kapzsiság, a mohóság, hanem az értékteremtés: a napról napra elvégzett közös munka lesz ismét a jövőnk alapja.” Tehát hiú, kapzsi és mohó voltam eddig, persze lusta is, na de majd mostantól minden másképp lesz.
Ezután következik a Nemzeti hitvallás (amely önmagában megérne egy posztot), majd az Alapvetés és az Alaptörvény többi része olvasható (minden második oldalon egy-egy festmény fényképével), természetesen a romantikus történelemszemlélet jegyében. De legalább ezek művészi értéke vitathatatlan (bár Pataky László: A király a szegedi árvíznél c. képének részlete határeset). Ám a szerkesztők a 113. oldaltól a 2011-ben készült festményekkel sorozzák meg az olvasót. A linkre kattintva mindenki eldöntheti, mennyire tarthatóak művészi színvonalúnak ezek az alkotások. http://kepek.origo.hu/galleriesdisplay/gdisplay?xml=/1111/Festm20111118162453/gallery.xml&rovat=itthon

Orbán Viktor miniszterelnök zárszavát követően (amely ismét megérne egy elemzést) A magyar alkotmány előképei következnek (szintén sok-sok illusztrációval), a legmegdöbbentőbb fotó a 182. lapon található. Címe: Schmitt Pál aláírja az alaptörvényt. A háttérben –a háta mögött - gróf Széchenyi István óriási méretű festménye látható. No comment.

image.aspx.jpg

Dr. Hoffmann Rózsa iktatószámmal ellátott levelet is küldött a maturandusoknak, amelyet a kötettel együtt vehettek át. Fontos mondatok szerepelnek ebben is: „Bátorítson (mármint a díszkiadás) a hazához való hűségre akkor is, ha nem könnyű itt élni, és nagy a csábítás, hogy anyagi javakért, akadálymentes karrierért elhagyjátok! Lapozzátok örömmel, amikor büszkék lehettek rá, hogy magyarok vagytok!” Igazán biztató lehet mindez egy frissen érettségizett magyar állampolgárnak, hiszen ezek szerint itthon nehéz az élet, és karriert sem könnyű építeni. És vajon mit jelentsen az idézetben az „amikor” vonatkozó névmás? Hogy csak időnként, néha lehetünk büszkék, egyébként pedig nem? Nehéz kérdés.
Aki valaha foglalkozott kamaszokkal, fiatal felnőttekkel, annak tudnia kell, hogy mindenfajta direkt módon átpolitizált dolgot elutasítanak, így a könyv pont az ellenkezőjét válthatja ki belőlük annak, ami az ajándékozó szándéka volt, tehát politikai marketingként katasztrofálisan rossz. Ráadásul egy-egy kötet nyomtatásának, kötésének ára kb. 3-5 ezer forint között lehetett. Miközben arról panaszkodunk, hogy az oktatásban nincs elegendő pénz, egy-egy végzős osztályra létszámtól függően 60-100 ezer jó magyar forintot költöttek. Megérte?

3 komment

Címkék: könyv ajándék alkotmány pazarlás

A 400-tól délre

2012.06.26. 17:22 Török Zsófi

Mindennek Lucy az oka. Minek kellett a 400-ba szerveznie a HÖRÖM-találkozót?! Beleszerettem a Kazinczy utcába! Ha van egy kis időm, szívesen csavargok azon a környéken, és magammal hurcolom rokonságom másik „időmilliomosát”, a fiamat.

Találtunk egy pazar helyet, amit egyikünk sem ismert, noha (amint láttam) a Google mindent tud róla, és még saját honlapjuk is van! A Szimpla kertmozi nevű romkocsmáról van szó.

Mozi! Számomra ennél vonzóbb szót nem is találhattak volna. A gyanús külsejű, romos bérház nem úgy nézett ki, mintha a belseje kertet rejtene, hogy kertmozi lehetőségéről már ne is beszéljünk. Ezt meg kell nézni!

Már a bejárat megállásra késztetett, és alkalmi fotóriporterem, a kétméteres „Kistörök”, máris kattogtatni kezdett. A díszburkolattal fedett, hangulatos, keskeny utca mediterrán hangulatot árasztott. Az épület előtt két betonedényben selymes fű burjánzott. A kapu felett vékony csövön kiáramló hűs permet fogadta a betérőt. Az épület kívül-belül szürreális látványt nyújtott. Vakolat nem volt, mintha a Szentlélek tartotta volna össze, mégsem gondoltam arra egy pillanatig sem, hogy veszélyes lehet. Éppen ellenkezőleg, abszurd módon barátságos és hívogató volt a romhalmaz.

IMG_0070.jpgIMG_0068.jpgIMG_0069.jpg

Bent kettős udvart találtunk, két söntés várta a szomjas látogatót, pincér nem volt, a pultnál kellett rendelni. Máskor ez zavart volna, itt ez is tetszett, így még fesztelenebbnek éreztem a hely hangulatát. A lomtalanításnál összeszedett asztalok, székek között nem láttam két egyformát, ugyanakkor mégis minden tisztának tűnt, még a kert közepén álló tiri-tarkára festett, üllőalkalmatossággá alakított Trabant is. Megtaláltuk a „kertmozit”, a szomszéd ház tűzfalán régi mozivászon feszült, amelyet befutott a repkény. A kertből ajtó nélküli termek nyíltak, amelyek kisebb-nagyobb társaság befogadására is alkalmasak. Néhány napja azonban még annyira meleg volt, hogy üresen tátongtak, ez vonatkozott az emeleti részekre is, ahol a tejszínű tető alatt pici virágoskertet építettek ki.

IMG_0066.jpgIMG_0065.jpg

Jól megnéztem a kocsma közönségét, szégyellem bámulni az embereket, ezért csak óvatos pillantásokkal mértem fel őket. Egy megpihenő cigányzenész kánikulában is magán tartotta zakóját, a másik asztalnál naplót író, megfáradt, magányos középkorú nő kicsi korsóból sört kortyolgatott, a Trabicsekben harsány, vidám fiatalok csacsogtak semmiségekről, mindannyian jól megfértek egymás mellett. Epikuros Kertje volt ez, amely mindenkit befogad.

Nem tudom, milyen lehet ez a hely éjszaka, de látni akarom azt az arcát is. Alig várom, hogy találjak megfelelő társaságot hozzá!

7 komment

Címkék: szimpla romkocsma kert

A hideg ára

2012.06.24. 16:03 Memento Mori

 

A kánikula idén sem maradt el – jött, látott és győzött. Jött, mert tudja, hogy szükség van rá, és nem képezheti át magát hóviharrá. Ahogy rövidülnek és enyhülnek a telek, megnyúlnak és forrósodnak a nyarak, a tél szelekciós szerepét lassan átveszi a nyár.

Kiválasztunk és kiválasztódunk. Látta a kánikula, hogy az emberek ugyanúgy meglepettek és felkészületlenek, mint az aktuális szezon első nagy havazáskor az utak amúgy hivatásos takarítói. Csak szavakban vágyták a nyarat, súlytalanul. Könnyű győzelmet ért el így a 36 fok, kevesek képesek felvenni az eléjük dobott megolvadt aszfaltot.

Nem szeretjük a változást. Hőmérsékletben sem. Legyen fix 22 fok, mert az az ideális. Még a legegyszerűbb, frissítő-energetizáló praktikát, a hideg-meleg vizes zuhanyt sem toleráljuk, inkább speciális egység keveri ki a fürdőszobai csaptelepben az abszolút stabil vízhőfokot.

Kánikulában a hideget vágyjuk, a mesterséges hideget. Amit előállítani iszonyúan drága. Mivel a drága viszonylagosságot feltételez és félrevezet, inkább azt írom, hogy hideget előállítani nem hatékony. Konkrétabban : egy fokkal lehűteni valamit háromszor annyi energiát követel meg, mint ugyanazt egy fokkal felmelegíteni. Mégis, hűteni menő. Nagyon hamar hozzászoktunk, pedig 2-3 generációval korábban nem létezett.

Ahol az épített lakókörnyezetünkben vagy irodai munkahelyünkön klimatizálni kell, ott egy vagy több építészeti baklövést követtek el. Hőszigetelés és árnyékolás, plusz hőtárolásra képes réteg – és az energiarabló mesterséges hűtésre nem lenne többé szükség.

De mi a szigetelés, a védelem, a pufferelő zóna az embereknél? Létezik egyáltalán itt hideg? Fagyos hangulat, jégszív, dermesztő gondolatok. Az érzelmi világban a hűtés analógiája ugyanazt az energiarabló attitűdöt jelképezi, mint a fizikaiban. Mi magunk állítjuk elő és/vagy hagyjuk konzerválódni a befagyott érzelmeinket, nem kímélve vele se másokat, se saját magunkat. És nem, nem aklimatizálódunk, hanem inkább klimatizálódunk, lélekben is. Ahogy a hűtőszekrény ajtaja sípol a becsukásért, úgy mi magunk sem hagyjuk résznyire nyitva a lezárt területeink ajtaját.

Faljuk az energiát, az energiánkat, vesszük el másokét és mások elöl. Bezárkózunk egy üvegkalitkába (látszólag szabadon), ahol a napfény gyilkosunkká és nem éltetőnkké lesz, a távirányítón programozott 22 fok tönkreteszi az ízületeinket (maradék rugalmasságunkat is elveszítve, a rideg pedig törékeny) – ahelyett, hogy egy árnyas teraszon forró tea mellett beszélnénk meg kis hétköznapi semmiségeinket a barátainkkal. Idealizált, sarkított kép, nem mindig és mindenhol kivitelezhető; de a lényegen mit sem változtat.

A nyári hidegnek ára van.

18 komment

Címkék: változás lélek tél nyár energia hideg természetes kánikula

Shakespeare in Love

2012.06.23. 17:20 Török Zsófi

Filmet nézünk - én már hatodszorra látom, a fiam nyüszög: „Már négyszer láttam!" Hja! Egy újszülöttnek minden vicc új. Elvarázsolt félmosollyal bámulom a jeleneteket, hallgatom az andalító filmzenét. A gyerek jön-megy, majd ott ragad. Légkondink nincs. 36 fokban van-e ennél jobb szórakozás?
Ébren álmodunk. Kirajzolódik a XVI. századi London a korabeli színházi élettel. Bár a történészek úgy tudják, ekkor már tombol az újkor, hiszen a szép Újvilág már nyitva áll a hódítók előtt, a város hangulata, az utcák mocska, a faépületek még középkoriak. A Curtain előtti terecskén puritán prédikátor üvölti, hogy a kénköves Pokol tüze égessen meg minden színészt és persze a közönséget is.
A történet az alkotás folyamatára helyezi a főhangsúlyt. Hogyan születhetett a Romeo és Júlia, vagy épp a Vízkereszt? Persze az irodalmat kicsit is ismerők tudják, hogy nem úgy, ahogy a filmben van, de talán éppen ez a cél, az alkotók (Marc Norman és Tom Stoppard, a világhírű drámaíró) együtt játszanak velünk, s alapoznak a befogadó előzetes tudására. Már a film elején – Shakespeare új darabjának szereplőválogatásán – A két veronai nemes legjobb részeit idézik a jelentkezők, a hamleti koponya a Mester íróasztalán éktelenkedik, Viola és Shakespeare szerelme a Romeo és Júlia egyes jeleneteit idézik, majd ők maguk játsszák el a darabot, s búcsújuk –no meg Erzsébet királynő parancsa – teremti meg a Vízkeresztet.
Az élethez, és így a színházhoz már akkor is pénz kellett. Philip Henslowe, a kor színházi menedzsere, varázsolja elő egy-egy gazdag polgár zsebéből a megfelelő összeget. A filmben háromszor is közel járnak ahhoz, hogy elússzon a bemutató, a kétségbe esett befektető, s a színészek őt kérdezik, hogyan lesz ebből előadás. A válasz mindig ugyanaz: „I don't know. It's a mystery." Márpedig a színház csodája létezik, ha néha kételkedünk is benne.
Kedvelem a nagy ellentéteket, itt akad belőle bőven: előkelő hölgy és egy bizonytalan egzisztenciájú „senki" lehetetlen szerelme; nő, aki a férfiak világába (színészként) be akar jutni, és egy másik (I. Erzsébet), akinek a férfiak helyett – vagy éppen ellenükre – kell döntéseket hozni. Egy vígjáték megbukik, egy tragédia sikeres lesz, egy dámaíró meghal (Marlowe), és egy másik halhatatlanná válik. A néző romantikus teljességigénye kielégül.
Elégedetten nyújtózunk. Kikapcsoljuk a tévét, végre lement a nap, már csak 32 fok van, mehetünk sétálni.

George Gower.jpg

 

4 komment

Címkék: film színház szerelem shakespeare

egy képről

2012.06.16. 15:52 Legyezős Lucy

Kiszolgált katonák, gyerekek, napsütés, lombok, Krisztus a kereszten.

A dédnagyapáim. Akik közül az egyik az olasz fronton, a másik ki tudja hol, csak az biztos, ’19-ben „vörös” katona lett, védte Isten és az uralkodó nevében a Monarchia határait és érdekeit. Biztos kötöttek ők is lövészárok barátságokat, a háború értelmetlenségét mindig a közkatonák ismerik fel először. A másik ott szemben szintén éhes, szomjas, fázik, menne haza, remélve van még kihez, neki is csak papírtalpú cipő jutott. Ugyanazok, vagy nagyon hasonló gondolatok foglalkoztatják, tulajdonképpen olyan, mint én. Akkor miért is lövünk egymásra? Hamar kiderül, a semmiért, vagy még annál is kevesebbért. „Anyám én nem tüzelek a testvérem ellen!”

Az enyéim visszajöttek. Nem kellett kifényesített csizmájú, kikent bajszú, pipás hadastyánként hazudott idillbe pózolniuk a kamerának, volt kihez hazajönni.

Isonzó, Doberdo valamelyik csatájában megsebesült dédapám, pedig ezzel a cselekedetével biztosította a család viszonylagos anyagi biztonságát, hiszen érdemei elismeréseképpen nyithatott korcsmát a húszas években.

„Hol vannak a katonák ...” Itt. Elenyészően kevesen. A kép címe az is lehetne: Ennyien maradtunk. Élőkről mindig a holtak. Fehér keresztek, félholdak végeláthatatlan sora. Katonai temetők, nevek a fejfákon, valahol még az sem, korok, évek száma, ami láttán összeszorul az ember gyomra: 19, 20, 21 ... Csend. Fáradt öregemberek, a háború kitörésekor éljenző lelkes ifjak. Miért van az, hogy örültek a háborúnak? Tényleg nem tudták, hogy mi vár rájuk?! Vagy csak az ifjúság örök életbe vetett hite. A tudás, hogy minden és mindenki múlandó az utolsó percig bizonytalan, „olcsó” tan. Mikor felfogod, igazán megérted, már be is végeztetett. Ők már tudják? Örülnek, hogy visszajöttek? Örülnek neki még mindig? Vagy visszatekintve úgy gondolják, jobb lett volna ott maradni? Mindig csak kérdések, válaszok soha. Talán, mert nincsenek válaszok. Egy mosoly válasz lehetne, de újabb kérdést is felvet. Aggkori szenilitás idült vigyora, vagy az emlékek boldogsága? Esetleg mindkettő? Ki mit lát, mit szeretne látni benne.

Vér, kikerülhetetlen mocsok. Háborúk szennye, pokla. Lerombolt városok, felépülésük és megsemmisülésük között eltelt pillanatok, az „élet” patetikus fogalma. Bennük rétegződött a történelem – a városban vagy az épületekben?

Mit takar a jólfésültség? „ ... az öregember keze, amelyen jegygyűrű fénylik (idillikus családi élet, reggeli kávézás az asszonnyal, szívvel főzött ebéd, délutáni szunyókálás, szépen összehajtogatott ingek?), lassan megmozdul, és megérinti a kutya szőrét. És amikor az öregember keskeny ajka mosolyra húzódik, a mosolyban iszonyodva sejti meg az Essen melletti kaszárnyában gyakorlatozás után megpihenő fiatal test nyugalmát, az elégedettséget, amellyel ez a most már öreg, de még mindig megengedhetetlenül eleven kéz (jegygyűrűvel, persze, hogy jegygyűrűvel) becsukta a gázkamra ajtaját, vagy kést döfött egy asszony hasába valahol Galíciában, valahol a Varsó környéki síkságon, valahol a Száva sarában, Isidor nem tudja, hol, de azt tudja, hogy valahol meg kellett történnie. Ömlik a vér, befesti a havas mezőt, a gabonaföldet, a piszkos falusi utakat. Csöpög a vér az öregember jegygyűrűjéről.”*

Krisztus lábánál ők, akik öltek, annak lábánál, aki nevében évszázadokon keresztül gyilkoltak. Szép a magyar nyelv: ölni és gyilkolni, lényegében azonos jelentéssel bír – valamit/kit holttá tenni, mégis mekkora a különbség. Öl az ember, ha védi szerettei, vagy a saját életét, hazáját, földjét. Gyilkol érdekből, számításból, gyűlöletből, vagy személyes kötődés nélkül, „parancsra”. A katonák ölnek vagy gyilkolnak?

„Öltem, de nem gyilkoltam” – mondja T., neki elhiszem, igaz Ő nem katona. De ez már egy másik háború, modern történet, túl téren és időn.

Hol vannak a katonák? S hol vannak azok a lányok, asszonyok, akik valaha rózsát tűztek a gomblyukakba, hajnalban keltek, hogy kenyeret süssenek a hadbamenőknek, tábori lapokat vártak szorongva, boldogan csókolva a szabványsorokat tartalmazó keménypapírt, nem sejtve, hogy aki küldte, már nem él. „Muszkaföldön lassan jár a posta ...”

Azok a hűséges hűtelenek, akik nem tudtak várni, akik kitartottak még a síron túl is. Akik észre sem vették, hogy várnak, már nincs kire és miért várniuk, de még várnak, remélnek tíz-, húsz-, harminc-, ötven év múlva is, hogy talán ...

Férjhez mentek, gyermekeket szültek, a másik is elment, és most már kettőt várnak ugyanolyan hévvel, talán nem is kettő volt, összemosódik, elmúlik, csak a várakozás marad.

Ismeretlen katona ... a megnevezés szörnyű, de igen találó. Minden áldozat egyforma, arctalan massza fentről nézve, de még lentről is. Mit érnek a nevek, ha nem tudjuk, mi volt mögötte? A névsorok még szörnyűbbek, mint ez az eufemisztikus „ismeretlen katona”. Mindenki maga tehet hozzá, mindenki arcot adhat neki, életet lehelhet belé, s így lesz emberi, át-, megélhető és elviselhető a fájdalom. Van, ahol az örökmécsessel jelölt helyhez az ifjú házasok visznek virágot, gyújtanak gyertyát násznépestől, s van, ahol csak az államfők kötelező programjának része a megkoszorúzása. Egyébként meg a turisták kedvenc pihenőhelye, a hatalmas téren, biztos pont, ahol megtalálják egymást a csoport tagjai, ha elvétették volna az idegenvezető esernyőjét ...

Ismeretlen katonák, kísértetiesen hasonló arcok, pipák, mozdulatok. Az egyenruha tenné, a kor katonai divatja? Szakáll kötelező!

Egyformák. Születtek, harcoltak, talán éltek, meghaltak. Ez minden. Ettől olyan egyformák.

*Dragan Velikić: Dante tér

6 komment

Címkék: élet illúzió háború szabadság szavak idő idill szombat reggel szabadgyakorlat egy képről

vídia

2012.06.14. 10:17 vészmadár (pica pica)

 Hát kérem szépen, humán-pszichomókusi és egyben ásványlélektani alapvetés, hogy a keménység - a külső hatások sokféleségének okán - azzal a módszerrel adható meg, amelyikkel mérjük. Analógia erre az "Intelligencia az, amit az intelligenciateszt mér!" hangzású definíció, meg hogy zsidó is az, akit én mondok. Pompásan tautologikus definíció-definíció, már ha szabad ilyet mondanom (szabad). Egyszóval hát ugye a "Ki a kemény a gáton?" kérdés tisztázása során elsőként mérési módszert illő választani. Legegyszerűbb talán a Mohs professzor által kidolgozott rendszer, mely azon a népi megfigyelésen alapul, hogy a keményebb ököl nyomot hagy a puhább arcon, a térd az öklön, a fél tégla pedig a térdeden. Na most, ha tehát a félig felolvasztott csirke keménységét kívánjuk ilyeténképpen meghatározni, nincs más dolgunk, mint meghatározott erővel arcon, öklön, térden, végül téglán csúzlizni a célszemélyt, s számszerűsíteni a felhám roncsolódásának mértékét. Ha például az arc nyolc napon túl deformálódik, ellenben az ököl csak vöröses színű horzsolást szenved, akkor a kísérletbéli félig fagyott csirke keménysége valahol az arc-ököl intervallumon belül található. Kellően finom hangolással egészen használható beosztást kaphatunk. Mohs persze dőre módon csupán a holt ásványokra alkalmazta módszerét, így - azok jellemtelensége és egyéb restségeik okán - megelégedhetett egy tízfokozatú skálával. A humán teremtmények elméje azonban szerfelett finoman cizellált és rafinált matéria, így nem érhetjük be a csökevényes megoldásokkal.

 

mellékszál Nr. 1.:

 Mohs bácsi a talk → gipsz → kalcit → fluorit apatit → földpát → kvarc → topáz → korund → gyémánt vonalon gondolkodva jelölt ki transzparens ásványokat. Egyelőre nem kikristályosodott rendszerünkben ellenben Hugh Heffnertől a Burkina Faso-i féllábú gyermeklány-prostituáltig húzódna a mintasor, valahol középtájtól kissé jobbra a komlói alkoholista exbányász-leszármazottakkal.

mellékszál Nr. 2.:

Két hete éppen itt maradt abba az elmélkedésem, és már nem tudom, mit is akartam ebből kihozni, úgyhogy most vagy összekötöm a korábbi szövegrészeket az újabbakkal, egy kellően archaikus szócskát használva, mint például a "mindazonáltal", vagy hagyom az egészet a francba, és ha valaki beugat, majd kiokosítom, hogy "Értő olvasást, könyörgöm!" Vagy ezt a harmadikat választom, hehe. Közbevetések vége.

 

Főszál: Viszont közben némely internetes olvasmányélményem hatására el kell mondanom, hogy a fagyott csirkével tökön lövés VALÓBAN, IGAZÁN és TÉNYLEGESEN fáj. Nem úgy, mint a visszautasítás, vagy ha nem kaptuk meg a 6. születésnapra az áhított homokozókészletet, mer' az nem fáj. Nevezhetjük persze mondjuk kissé tudományosan általános diszkomfort-érzetnek, de a fájás, kérem szépen, a test sajátja, nemlétező, láthatatlan rózsaszín egyszarvúak, mint például lélek és hasonlók, nem bírnak ilyen képességgel. Nincs is rá szükségük, hiszen a fájdalom a test jelzése, hogy valami nem stimmel. A lélek összefoglaló néven emlegetett izé - jellegéből adódóan - ilyesmit nem igényel: ami nem létezik, az nem működhet hibásan.

 

Most már ugye tetszik érteni?

7 komment

Címkék: kemény

kerekasztaltól a négyszögletesig

2012.06.13. 15:51 Legyezős Lucy

Hirtelen támadt ötletnek nem nevezném, bár jó ideje nem áll szándékomban semmilyen összejövetelt "szervezni". Frusztrálnak a nemek, a válasz nélkül hagyások. Ilyen blogos dolgokat még kevésbé, mert elmúltak már azok az idők, mikor... (: Nem is állt szándékomban, de előző(és részemről utolsónak szánt) író-olvasó találkozónkon épp a nyertes nem jelent meg. A nyeremény viszont nyilvánosságot kíván, ha már. Így történt, hogy egy szürke nyári nap esős délutánján kerekasztal mellé kerültük először csak ketten mindenki Talema nénijével, vitattuk csíkos kávé mellett életünk folyását, különös tekintettel a lehetetlen alakokra. Salátánk mellé lélekszakadva nyertes jő és pihegve szól, hogy majdnem eltévedt. Aztán számtalan érdekes dolgot mondott el a röpke idő alatt mit velünk töltött. Közben megérkezett valamikori hivatásos fotósunk, József. Aki ma már nem dokumentálja az ilyen "bulikat", de azért eljön és segített pl. asztalt költöztetni, majd nekiállt kibékülni Talema nénivel és kiderült, hogy mindketten paratyúkok. 

Nyertes, nyeremény nélkül, mert kiderült nem ihat ezért a fotózkodás után nagylelkűen visszaadta, hogy majd valamikor igyuk meg az egészségére, balra el. Nem maradt sokáig árván helye, befutott a "szimpatikusan bongyor szőke", aki most épp nem volt bongyor, de ettől még szimpatikus. A kerekasztal mágiája hatott ezen az estén, mert végül eljött Marky, a haragos lovag, hogy végre is tisztázódjon, minek tisztázódnia kell. Folyt a szó és bor, aztán a kerekasztal mellől egy négyszögletes mellé került háromtagúvá zsugorodott társaságunk és hajnalig váltottuk a világot, a vége felé az én lelkem - amit külön köszönök, még akkor is, ha valószínű, hogy a javasolt cselekvés(i mód) elmarad.  
 
Így összegezhető a kedd estétől szerda hajnalig tartó "buli". Társasági rovatunk a nyárra bezárul. Mindenkinek szép nyarat, de legalábbis napsütést. :) 

8 komment

Címkék: event nyeremény 400 nyertes kerekasztal ívent társasági rovat

mindegy is

2012.06.08. 15:53 Legyezős Lucy

Nem, kedvesem -mosolyodtam el azzal a csak rám jellemző archaikus mosollyal, melyet valamelyik istennő szépnagyanyám küldött engesztelő ajándékul. Én többet tudok rólad a hazugságaidból, mint te rólam az igazságaimból. Én figyelek rád. Akkor is, ha tudom, hogy hazudsz. Te pedig nem figyelsz. Pedig tudod, hogy igazat szólok. Nem figyelsz, mert... Mindegy is. Ennyi a titok. És most -fordultam hű kísérőim felé - engedjétek szabadon a kutyákat. 

hekaté.jpg

18 komment

Címkék: szösszenet hazugság hekaté

quercus tipológia

2012.05.26. 19:18 Legyezős Lucy

 "Olyan jó pasi!" sóhajtanak mellettem a kisasszonyok, engem meg a hideg ráz. Nem pusztán a szóban forgó egyedtől, hanem attól az ellentmondástól, ami az idézett mondatban feszül. Itt Quercusiában a pasi ugyanis egyértelműen dehonesztáló és mint ilyen nem lehet jó. Még mindig meglep, hogy mennyire nem érzik ezt át és komoly(khm...), tudományos(ehhe-he...) művek születnek a tárgykörben, hogy mitől jó a pasi. Engem meglep, hogy valaki nem érzi, mi a különbség férfi és pasi között. Összességében elmondható, hogy az mindenképpen pasi, aki valamilyen okból simlis, megbízhatatlan, vagy nem lehet benne teljesen megbízni, nem vállal, vagy nem teljesen, félbehagy, vagy beléd kezd, de végül nem ad esélyt, maga sem tudja, miért. Tisztességtelen, írhatnám, hogy gerinctelen, mert a kettő sokszor együtt jár, kibújik a felelősség alól, eljátssza a hőst, az okos férfit a külvilágnak, közben egy papucs, vagy épp fordítva Neked játssza az "igen, drágámat" és közben mindenfelé kacsingat. Többet követel, mint amit ad. Mást és többet vár el tőled, mint önmagától. Érthetetetlenkedik, tulajdonképpen ezzel kellett volna kezdenem. :) Túl feminin, vagy épp ellenkezőleg egy csipetnyi feminitás nincs benne. Játssza a független lázadót és közben remeg attól, hogy mit írsz le róla és hova, ki lát meg vele együtt.  Nem figyel Rád és aztán meglepve tapasztalja, hogy érző lény vagy. Nem áll ki melletted. Nincs tartása. Őszintétlen. Igenre, nemre, egyenes válaszra csak akkor képes, ha sarokba szorítod. Azt hiszi, ha az ágyban jó, mindent elnézel neki. Vagy egy szál/csokor virággal el van intézve minden. Ha a Te problémáid kerülnének sorra, az már érdektelen, vagy hiszti.

 

Pasik

 

Ide tartoznak a sárkánypalánták, a hülye pasik, a macsók(mind a latin, mind a balkáni), a papucsok, etc. A legérdekesebb talán a sárkánypalánták/sárkányfogvetemények alcsoport. Az ilyenekbe szeretünk bele pillanatnyi elmezavarunkban. Aztán szinte lehetetlen kikeveredni belőlük. Abból az érzelmi feketelyukból, amit szerelemnek nevez a köznyelv. Elsőre férfinak néznek ki. Legkésőbb a harmadik napra kiderül, hogy nem, de akkor már késő. Sárkánypalánták jelentősebb ágai:

 

A1. A1 a lányos mamák álma. Okos, kiemelkedően tehetséges, udvarias, nagy jövő vár rá, megértő. Látszat. Talmi üveggyöngy. Karrierista állat, minden és mindenki megvehető, letaposható. Cinikus. Neki a nő szeretőnek kell, de olyan szerető, akivel reprezentálni lehet. Szép és csinos legyél. Legyen eszed, műveltséged és viselkedj úgy mintha bíborban születtél volna. Olyan legyél, akivel bárhol meglehet jelenni, bárkinek be lehet mutatni. Akár a szülőknek is. Ettől ne lágyulj el, mert A1, ha érdeke úgy kívánja még briliánst is húz az ujjadra(legalább 5 karátosat, mert nagyvonalú), de az eljegyzés után ritkán lesz esküvő. Oltár elé csak végszükség esetén áll. Ha mégis megnősül, ideális családot tud csak elviselni. "A ház, a sok gyerek és a kiskutyád, szép feleség és jó szerető."

 

A2. Amiben különbözik az elsőtől, az az, hogy nem érdekli a karrier. Kényelmes. Elképesztő módon az. Rendszerint benne van egy kapcsolatban, de képtelen a kilépésre, mert a változás kockázatot hordoz érzelmi téren. A.m. lehet, hogy az újjal nem lehetne mindent megtenni. Ezért bármennyire is langyos, vagy épp kihűlt már, nem lép. Illetve csak annyit amennyivel másfele kalandozhat olykor-olykor, ha épp adódik némi lehetőség. Adódik, mert alapjáraton normális fickókról van szó. Itt csak szerető lehetsz, ha vállalod. Ha elhiszed, hogy Te megváltoztatod és a kedvedért kilép, szembenéz önmagával és tisztességesen azt mondja a másiknak, hogy ennyi volt, készítheted a máglyát magadnak. 520 év múlva majd Téged is szentté avatnak.

 

Érdekes még az F. ők azok, akiknek a híre óriási. Mindig akkor tűnnek fel, amikor érzelmi válságban vagy A1, A2, vagy épp valami (ál)macsó miatt. Te nem leszel az, aki a hírét növeled, mert keserűen kérdezed másnap reggel, hogy mit esznek ezen a többiek?!

 

macsó. Balkáni és latin. A balkáni nyersebb, ösztönösebb. Az egójuk óriási, de ne várj sokat. Nem mintha nem lenne jó az ágyban, de egyáltalán nem olyan extraklasszis, mint hinnéd(és mint önmagáról is hirdeti, persze csak négyszemközt). Egyébként ők, minden ellenkező híreszteléssel szemben, nősülnek. De aztán magadra is hagynak a háztartással, gyerekkel és az anyósoddal.

 

 

Férfiak. 

 

Veszélyeztetett faj, a kihalás előtt. Képesek a szó klasszikus értelmében így viselkedni. Erős, határozott, megértő, okos, van humora. Ez fontos, nagyon fontos! Meg tud nevettetni is, ha kell. Nem kezdem felsorolni, mi mindennel rendelkezik belülről, mindennel amiről holdvilágos éjszakákon ábrándozik az ember lánya. Halvány feminin vonás is van bennük, épp annyi, hogy megértsenek, tudják női szemmel is nézni a világot. Viselkedésében egy XIX. század végi, vagy inkább két világháború közötti gentleman Angliából, az nemes egyszerűséggel férfi. Nem játssza el a tökéletes családapát, de a legtöbbször az. Vállalja a hibáit is, nem kompenzál folyamatosan, mániákusan és feleslegesen. Ha egy mondatban kellene megfogalmazni, akkor egy régi quercus mondást idéznék, mert mint minden ősi mondásban, tökéletesen benne van a lényeg: Lehet tőle és vele részegedni, de miatta soha. *

Kelt: Quercuniában, amphilus hó utolsó szombatján.

 

;)

 

*Az eredeti terminus technicus B, de anno, hogy ne sértsünk bizonyos érzékenységeket A lett. 

Ez az írásom reciklált, avagy reload. Ha ez nagyon irodalmi megfogalmazás, akkor jelzem, hogy Lucy=Hecuba/Esernyőstündér=Luciferina=én. :) Nem sokat, de változtattam az eredetin, amely itt olvasható.   

19 komment

Címkék: játék férfi szösszenet pasi tölgy tipológia quercus komolytalan komolyság

Hová lettek a dinoszauruszok?

2012.05.23. 13:08 vészmadár (pica pica)

 Az evolúció törvénye a mindenség leginkább tautologikus törvénye. Lényegében nem több és nem kevesebb, mint annak felismerése, hogy ami túlél, az túlél. Ennek az egyszerű szabálynak a következménye a hóvirág, a csokoládé és Belgium is. A miként - mint a legtöbb esetben - ezúttal is sokkal véleményesebb, mint a miért.
 Szokták említeni, hogy az evolúció kulcsszava az alkalmazkodás (adaptáció). Valójában ennek épp az ellenkezője az igaz. A DNS, vagyis az egy-egy élőlény valamennyi tulajdonságát és lehetőségét magában hordozó makromolekula, a természet egyik legkonzervatívabb teremtménye. Makacsul ragaszkodik önnön belső struktúrájához, s a megváltoztatására irányuló mindennemű külső hatásnak konokul ellenáll. Ebben leginkább saját javító mechanizmusai segítik őt. Elképesztően hatékony rendszer ez, amelynek hibaszázalékát ma még megközelíteni sem képes a legmodernebb ipar sem. A DNS-től tehát semmi nem áll távolabb, mint a változás, semmi nem olyan idegen tőle, mint az alkalmazkodás.
 A leginkább félreértett és félremagyarázott területe ez az evolúció elméletének. A laikus valahogy úgy képzeli, hogy ha a fák magasabbra nőnek, akkor a zsiráf kénytelen hosszabb nyakat növeszteni, hogy elérje a magasabban lévő leveleket is. Ez - természetesen - lehetetlen. A folyamat valójában sokkal összetettebb, de megkísérlem azért viszonylag egyszerűen és érthetően elmagyarázni.
 Első körben tekintsünk is el attól, miért lettek a fák magasabbak, a magyarázat végére remélem mindenki tudni fogja erre a kérdésre is a választ. Maradjunk egyelőre csak a zsiráfnál. A zsiráf mint faj egyedei mind egy kicsit másfajta DNS-t őriznek, ez a faji változatosság (diverzitás) alapja. A zsiráfok génjeinek nagy része hasonló vagy ugyanolyan, mint bármelyik más zsiráféi, de persze vannak egyedi vagy ritka tulajdonságokat hordozó gének is. Az állat tulajdonságainak halmaza nem más, mint a lehetőségek halmaza. A környezet, a puszta létezés próbára teszi az élőlényt, és hogy ezeknek megfeleljen, azokat a tulajdonságait tudja használni, amelyek rendelkezésére állnak. Ezek aztán vagy elégségesek, vagy elégtelenek, és persze vannak sikeresebb és kevésbé sikeres egyedek is.
 Mint mondtuk, a DNS rendkívül konzervatív molekula. Néha azonban, nagyon-nagyon ritkán, de megváltozik, ez a mutáció. A változás oka általában rendkívül prózai: másolási hiba, sugárzás vagy valamilyen vegyi anyag hatására a DNS eddigi bázissorrendje, a DNS-könyv betűinek egymásutániságában egy pici hiba keletkezik. A DNS megváltozásának következménye, hogy a DNS-ből dekódolt RNS, majd az abból mint gyártási sablonból összerakott fehérjék is megváltoznak, és egy új tulajdonság keletkezik. Ez az új tulajdonság általában észrevehetetlenül apró változást jelent, de megtörténnik. Ez az új tulajdonság aztán öröklődik, generációról generációra, hisz - ahogy sokadszor hangsúlyozzuk - a DNS igen konzervatív.
 
  Milyen hatása van egy ilyen mutációnak?
 
 A legtöbbször semmilyen. Nagy ritkán az egyed életképtelen lesz, esetleg valamivel rosszabb, alkalmatlanabb az életre, mint a nem mutált génváltozat. És nagyon-nagyon ritkán az új tulajdonság előnyt jelenthet. Ha például egy véletlen mutáció miatt egy zsiráfmama gyermekei átlagosan 15%-kal hosszabb nyakkal születnek, ez eredményezheti azt, hogy ezek a "nyakas" csemeték hatékonyabbak lesznek a táplálékkeresésben, ami előnyt jelenthet, főként egy táplálékszegényebb környezetben vagy időszakban. Azaz a túlélő populáció tagjai között felülreprezentált lesz a "nyakas" gén. Mondjuk eddig 100 zsiráfból egy hordozta ezt a tulajdonságot, most meg, mivel ők nagyobb arányban élnek túl, száz zsiráfból kettő. Szépen lassan a "nyakas" gén elterjed a populációban, és immáron ez lesz az átlagos zsiráfnyak-hossz. Ennél persze a folyamat sokkal bonyolultabb és még rengeteg érdekesség lapul benne, de jelen tanulmány keretei között elégedjünk meg ennyivel.
 
 Mi tehát a tanulság?
 
 Az életnek két, egymást látszólag kölcsönösen kizáró feltételnek kell megfelelnie. Merevnek és rugalmatlannak kell lennie, hogy makacsul őrizhesse mindazt, ami benne van. A DNS nem változik vagy csak nagyon nehezen, így lehetséges az, hogy a tulajdonságok generációról generációra hagyományozódhatnak. De rugalmasnak is kell lennie, hiszen egy eleve változatos és folyton változó környezetben a puszta megmaradás feltétele az adaptáció.
 
 Hogyan lehetséges ez?
 
 A fajok jönnek és mennek, az élet marad. A természetben az élő dolgok összessége olyan, mint egy rendkívül összettet szerszámkészlet. Azért képes mindig fennmaradni és alkalmazkodni, mert a készletben valahol rendelkezésre áll az a célszerszám, ami - ha nem is a legalkalmasabb a feladatra, de - jobb, mint az, amit eddig használtunk. Ha aztán ezt a célszerszámot lassan egyre specializáltabbra fejlesztjük, előbb utóbb az adott feladatra legtökéletesebb szerszámhoz jutunk. Persze a legtökéletesebb csavarhúzó igen tökéletlen kalapács.
 Minannyiunk kedvenc dínói talán egy meteor következtében beálló nukleáris télben haltak éhen, talán nem. De mindenképp rendkívül túlspecializált, kifinomult célgépek voltak, s mint ilyeneknek, előbb vagy utóbb, de lejárt volna mindenképp az idejük. Az új környezet és az új feladatok készületlenül érték az életnek ezt a szeletét, és új szegmensek törtek előre, alkalmasabbak, hajlékonyabbak és specializálatlanabbak. Az élet túlélt, a dinoszauruszok nem, mert az élet számára a dinoszauruszok nem lényegesek, ahogy az ember, a hóvirág vagy Belgium sem.
 

 Csak az élet számít.

9 komment

Címkék: élet dinoszaurusz evolúció

írni...

2012.05.22. 18:47 Legyezős Lucy

... Még van mondanivalóm, de, ó, jaj, nem tudom leírni, csak kapkodok, izgulok, gyengeség fog el... Tudok valamit. Tudok valamit. De olyan nehéz kifejezni! Nem, képtelen vagyok rá... abba akarom hagyni... ugyanakkor olyan érzésem van, hogy kifutok, mint a tej, hogy megőrülök a csiklandástól, ha nem tudom valahogy megfogalmazni... Ó, nem akar a személyiségem macskaként mosdani, nem kezdek lelkemmel sötét szobamélyi hév hancúrozást, nincs semmi, semmi vágyam azonkívül, hogy az egész világ -némaság ellenében kimondjam magam. Mennyire félek. Mennyire undorodom mindentől. De magamtól akkor sem vesz el senki. ... már el is vesztettem a fonalat, amelyet az előbb még kezemben éreztem és szorítottam. Hova lett? Kicsúszott a kezemből. ...

Tévedésből kerültem ide, és most nemcsak a börtönről beszélek, hanem erről a félelmetes, csíkos világról, erről az egészen tűrhető kézművestermékről, mely valójában mégiscsak baj, iszonyat, téboly, tévedés...
...

Állj! Most megint úgy érzem, hogy végre ki ki tudom mondani, hogy zsákmányul ejtem a szavakat! Ó, jaj, senki sem tanított erre a vadászatra, és rég feledésbe merült az írás ősi, velem született képessége, az, aminek az iskolában sosem éreztem hiányát, mert megvolt, lángra lobbant, és terjedt, mint a futótűz - és most oly távolinak, elérhetetlennek tűnik, mint az a zene, melyet egykor a csodaszörny zongorából csaltak elő, a zene, amint szaporán csörgedezett, vagy hirtelen hatalmas, szikrázó, telt tömbökre hasította a világot... Én oly pontosan látok mindent magam előtt, de hát ti mások vagytok, mások, és nem én, és ez végzetes. Nincs meg bennem az írás képessége, de bűnös szimattal sejtem, hogyan kell egymáshoz illeszteni a szavakat, sejtem, mit kell tenni, hogy egy hétköznapi szó átvegye szomszédja fényét, hevét, árnyát, hogy tükröződjék benne, és azt is életre keltse önnön tükörképével, hogy élő szivárvány legyen minden sor; tudok a szavak ilyentén szomszédságáról, de nem tudom megvalósítani, pedig enélkül nem végezhetem el az én nem itteni, nem mai feladatomat. Fogva tart és szorongat ez a tompa, bamba "itt" - amelyet fenntart és kulcsra zár hű társa, az "éppen" -, e sötét tömlöc, ahova a csillapíthatatlanul szűkölő rettenetet vetették. De micsoda fényrések nyílnak éjszakánként, milyen...
...

A levegőre vont szavak elpukkadnak, akár azok a gömb alakú halak a hálóban, amelyek csak tengermélyi sötétben, nagy nyomás alatt lélegeznek és fénylenek. Még egy utolsó erőfeszítést teszek, és lám, úgy érzem, megvan a zsákmány - de, ó, jaj, csupán a zsákmány felvillanó és szétfoszló képe!

(Vladimir Nabokov: Meghívás kivégzésre, Európa könyvkiadó 2007 - Nyolcadik fejezet, Bratka László fordítása, kiemelés tőlem.) 

Szólj hozzá!

Címkék: válság írás írni pangás vendégszöveg vladimir nabokov

protokolljaink

2012.05.18. 14:45 vészmadár (pica pica)

 Olvasom, hogy az AVR mikrovezérlők által használt TTL (tranzistor-transistor logic) logikai jelszinteknél magasabb feszültségértékek csökkentik a soros (aszinkron vagy szinkron) átvitelnél zavarólag ható zavarjelek hatását az RS232 kommunikációs protokollban alkalmazott szabványos átviteli portoknál. Hogy aztán a Poldi-kalapáccsal meghatározott Brinnel-keménység és a keménységmérő kézikészülék jelezte érték közötti szignifikáns eltérést vajon a zavarjelek okozta zavarás kellőképp magas értéke idézi elő, vagy inkább valami más, azt már a műszaki protokollban még oly jártas közlekedés-szakirányos gépészmérnök kolléga a karosszérialakatos öreg szakival vállvetve sem tudta kideríteni. A beszélgetés során kitértünk olyan, pedagógus-etikai vonatkozású kérdésekre is, mint hogy elfogadható-e a bukásra álló kilencedikes tanuló NAGYMAMÁJÁNAK bronz emléktárgya egy gépi forgácsoló vizsgán roncsolásos anyagvizsgálati próbatestként, és vajon RENDKÍVÜL vagy csak NAGYON nagy mértékben számít aljasságnak a nevezett próbatest (A pipázó juhász) felajánlása ellenére megbuktatni a gyermeket? A beszélgetés részletei ezután a rögvalóság szintjére terelődtek. A gépészmérnök úgy vélte, a nevezett próbatest egy viszonylag egyenletes kidolgozású részén (a fiaszűr háti részének közepe) volna célszerű kialakítani a vizsgálati felszínt. A forgácsoló szakoktató természetesen a marási, a szerkezetlakatos ellenben egy igen érdekes hántolási megoldás mellett kardoskodott. A lánghegesztésbe 40 éve belészerelmesedett karosszériás egyenesen oda nyilatkozott, hogy a nevezett próbatest felolvasztása és téglatest formába öntése volna a leginkább kézenfekvő. Ezen a ponton a kissé távolabb  udvariasan várakozó tanulóban láthatóan a nagylelkű ajánlat visszavonásának valamint egy ukrán szakiskolába való önkéntes átiratkozás lehetőségeinek gondolatai kezdtek körvonalazódni.

 

 Amúgy a mérnöketikett szerint bölcsészes vicceken nem illik nevetni, csak ha jogászok is vannak a társaságban.

15 komment

süti beállítások módosítása