Török fürdő. A mesés Kelet pompáját, fényűzését hordozza magában az elnevezés. Ennek az illúziónak a magyarországi emlékeiről szeretnék írni. Nem tudományos megalapozottsággal, csak bölcsészes felszínességgel mutatom be, ami fennmaradt és azt is, amiből nem maradt más csupán egy darabka fal, vagy a kortársak leírása. A korabeli utazók, diplomaták útleírásaihoz, beszámolóihoz sokszor fordulok majd hiányzó építészeti, művészettörténeti ismereteimet, fürdőkultúrában való járatlanságomat pótlandó.
Az iszlám számára a fürdőépület nemcsak egyszerű használati épület. Nem a testet szolgálja, hanem elsősorban a lelket. A vallási előírások gondos testi tisztálkodást írnak elő. Az imádkozás előtti mosakodás az abdeszt. Előírások határozzák meg a sorrendet is, de ez a végtagokra, továbbá az arcra, fülekre korlátozódik. Ha azonban a hívő ima előtt szexuális életet él, kötelező a teljes fürdő. Ez lelkiismereti kötelezettség, ha nem hajtja végre nem vehet részt az imában. Ezért a fürdő olcsó. Olyan árakkal működnek, hogy a legszegényebb se legyen kirekesztve az imából. Tudjuk a budai törökkori feljegyzésekből, hogy egyes fürdőkben a látogatók ingyen fürödhettek, ha fehérneműt és szappant vittek. Kegyes alapítványok teszik lehetővé, hogy fürdőre mindenki kaphasson pénzt a papjától. A fürdő jóléti intézmény, hajrát.
A török fürdőknek két nagy csoportja van. Az egyik a hév, vagy termálfürdők, amelyek ilidzse, vagy kaplidzse néven ismeretesek.*A másik csoportba a gőzfürdők, hamamok, tartoznak. Itt nincsenek medencék, a centrális teret képező kupolacsarnokban a medence helyét a padozatból kiemelkedő nyolcszögletes márványlap, az ún. „köldökkő”, a göbek tasifoglalja el. Medencéket csak a gyógyításra szolgáló ilidzsékben találunk. Minden török gyógyfürdő fel van szerelve folyóvizes tisztálkodási lehetőséggel. A gyógyulni vágyó muszlim kétszer fürdik meg mielőtt belép a medencébe, s miután kijön onnan, lemossa a közös medencében rárakodott szennyet. Erre a célra szolgál a közös fürdőmedence körül elhelyezet és a régi krónikásoknál „hanafita stílusú”-nak nevezett, egymástól vékony fallal elválasztott és csapokkal, márványkagylóval felszerelt fülkék sora.
Felépítésükben nagyon hasonlítanak a római fürdőkre. Mindkét fürdőtípusnál az alábbi három helyiséget találjuk: 1. előcsarnok 2. előtér vagy átmeneti helység 3. tulajdonképpeni fürdőhelység. A fürdő nagyságától függően számos kisebb helyiség és mellékhelyiség is van. Az előcsarnokot a törökök dzsamekánnak nevezik. Ez vetkőző helyiségül szolgál, rendszerint nagy, négyzet alaprajzú, kupolával fedett épületrész. Kővel burkolt padozatának közepén gyakran csorgó kutat is találunk, amelynek neve fiskiya. A fürdő előcsarnoka egyben az öltözőhelyiség szerepét is betölti, figyelembe kell venni, hogy az a nők, vagy a férfiak használatára készült –e, vagy pedig mindkét nem felváltva használja. A falakat áttörő ablaknyílások elhelyezése ettől is függ, mivel női fürdők esetében az alsó szinten hiányoznak az ablakok és a bejárat nem a főútra néző homlokzat közepén helyezkedik el. Az előcsarnokból a „so gukluk”-ba jutunk, ez a rómaiak tepidáriumának felel meg. A falak mentén kőből készült szófákat találunk.
A török fürdő legfontosabb része a caldarium, az arab harara, török sicaklik – meleg fürdőhelyiség. A harara nagyméretű, négyzetalaprajzú helyiség, amelyet dobon nyugvó kupola fed le. A helyiség világítását itt is a kupolába vágott felülvilágító ablakok biztosítják, amelyek üveggel vannak fedve. Fűtési rendszerüket tekintve eltérő módon fűtik az ilidzsét és a hamam „sicaklik”-ját. Az ilidzsánál a falakban állandóan cirkulál és a falikutakból éjjel-nappal folyó termálvíz, valamint a nagy párolgási felülettel rendelkező medence biztosítja a fürdőhelyiségek megfelelő hőmérsékletét. A hamam fűtőberendezése, a kulhan. A hararához csatlakozó kazánház közepét foglalja el a kör alakú medence, amelyből sugarasan kiágazó fűtőcsatornák nyílnak a fürdő hararája irányában. A kemence fölötti dongaboltozatos tér a bojler szerepét tölti be, amennyiben folyamatosan utánatöltik hideg vízzel, amely itt felmelegedve a harara irányában levő agyagcsővezetéken át bekerül a falban levő csőhálózatba, hogy azután azon keresztül eljusson, gőz formájában, a fürdő légterébe. A hideg vizet kút szolgáltatja, amelyből a vizet vagy egyenesen vezetik oda, vagy egy átemelő szerkezettel továbbítják.
Ennyi tudálékoskodó technikai részlet után kukkantsuk be Budára 1604 februárjában, hogy megtudjuk miért is írta signore Sentini: Keresztény módra fürödni keveset segít, keveset ér.**
Szerda, 18-a, ismét szép meleg nap volt; valamennyien fel-alá sétálgattunk és át is keltünk, hogy jól megnézzük a fürdőiket. Ott ők barátságos kérleléssel rábeszéltek bennünket fürödjünk velük. … A fürdő a következőképpen van építve: fehér márványból való nyolcszögletű medence, 15 lépés széles, ragyogó tiszta. Köröskörül a nyolc szöglet mindegyikénél két-két lépcső visz fel;… A felső szélen az egyik szögletnél fehér márványból való hosszú vályúcsatorna nyúlik be háromlépésnyire, ezen keresztül ömlik be karvastagságú sugárban a természettől forró víz, amelyet nehezen lehet elviselni, kénes is egy kissé, de amikor lejut a fürdőbe mindjárt megfelelő, úgyhogy se túl forró, se hideg, és olyan áttetsző és tiszta, hogy a márvánnyal borított fenekén a márvány minden erecskéjét és hézagait is lehet látni… A fürdősök igen szorgosan kiszolgáltak bennünket lemosással, dörzsöléssel és csipkedéssel, a szokásuk szerint; ujjainkat, karunkat és lábunkat is hajlítgatták és nyomogatták, hogy rugalmassá tegyék, és akik kívánták, azoknak lenyírták a szakállát és ekként velünk szemben sokkal több barátságot tanúsítottak, mint magukkal a törökkel szemben, és amikor pedig kijöttünk, ruháinkat őrizve és jól megóvva találtuk… kitisztították a cipőinket és nagy tiszteletadással bocsátottak ismét utunkra.***
*Kaplidzse tulajdonképpen kapali ilidzse, zárt befedett fürdő. Párja az acsik ilidzse, nyitott fürdő.
**A válasz egyszerű: Európában nem dörzsölik le a vendéget. Ami még rosszabb az egyszerű masszázst egyenértékűnek tekintik a török fürdőkben alkalmazott erőteljes ledörzsöléssel, amely során a bőrt minden szennyeződéstől megszabadítják. Ezután jön a tényleges fürdés, majd az izomlazító, regeneráló masszázs.
***Hans von Molart, Bartholomäus Petz, Adolf von Althann és Kayssersperger 1604. évi követségének ismeretlen krónikásának naplójából.
A folytatás: fürödjünk törökül II.
