Hölgyek Öröme

Szerkesztőségünk hímnemű szegmense mindenkor igyekezett érzéketlennek mutatkozni, s ekképpen: nem rezonálni az aktuálpolitikai főáramlatok szíve lüktetésére, vagymi. Persze vagyunk mi akkora kurucok, hogy mainapság, mikor aztán ténylegesen mindenki kifelé lábol a politika iránt…

szánkon tarka hazugság. Itt hazudok és ott mutatom a valót? Ott füllentek, itt kendőzöm? Egyik sem. Mindkettő. Igen, nem. Fekete, fehér. Vörös. Én.Szánkon tarka hazugság. A hazug, ki büszkén hirdeti, hogy hazug - igazat mond. Legalább arra emlékezz, mit…

Nem, kedvesem -mosolyodtam el azzal a csak rám jellemző archaikus mosollyal, melyet valamelyik istennő szépnagyanyám küldött engesztelő ajándékul. Én többet tudok rólad a hazugságaidból, mint te rólam az igazságaimból. Én figyelek rád. Akkor is, ha tudom, hogy hazudsz. Te pedig…

 "Olyan jó pasi!" sóhajtanak mellettem a kisasszonyok, engem meg a hideg ráz. Nem pusztán a szóban forgó egyedtől, hanem attól az ellentmondástól, ami az idézett mondatban feszül. Itt Quercusiában a pasi ugyanis egyértelműen dehonesztáló és mint ilyen nem lehet…

Csak egy mozdulat volt. Egy semmiség. Apróság. Meg sem történt. Megfogta a kezem és a combjára tette - ez eufemizmus, gyakorlatilag a lágyékára... Lui a jobbomon, mint félresikerült ördögöcske: simizd meg! Ó, hogyne... Ülök bénultan, nem hiszem el, hogy ez, most, itt és velem…

- Nem várhatok tovább - ugrott fel türelmetlenül. Elindult az íróasztal felé, hogy valami üzenetet hagyjon, mikor a kanapé melletti gömb magára vonta figyelmét. Belepillantva különös látvány ejtette rabul. Egy nőt látott, egy nagyon szép nőt... hosszú haja koronaként…

"- A tenger?Carewall bárójának szeme mozdulatlanul mered az orvosdoktorra. E pillanatban nincs a földjein színtisztább döbbenet, mint amilyen az ő szívén egyensúlyoz.- A tengerrel menti meg a lányomat?"* - A tenger kék. Nem. A tenger zöld. Pont mint...  - Mint a szemem? - Aha.…