A lengyel nép magyar édesanyja olvasom a fejlécen és elérzékenyülök. Kevesen ismerik az Árpád-ház e szentjét, sokan csak (ön)iróniának tekintik, ha azt mondom szociális érzékenységem/lelkifurdalásom megnyilvánulásait kommentálva, hogy Szent Kinga.

Kinga 1224-ben* Esztergomban látta meg Magyarország kék egét. Apja (a későbbi) IV. Béla, édesanyja Laszkarisz Mária. Ő a trónörökös pár első gyermeke. Neve a Kunigunda akkoriban jobbára csak magyar földön használt becezése. Beszélő név, különösen Kinga életét tekintve. Tudományos komolytalansággal állítom, hogy determinálta. (: Maga a név ófelnémet eredetű, jelentése nemzetség + harc; rokonért küzdő. A mai etimológiák nem nagyon tudnak e névvel mit kezdeni. A horvát utónév lexikonban, horribile dictu, angolszász eredetű névként tartják számon és a king szóból eredeztetik. Zárójelben jegyzem meg, hogy a legnagyobbak közt számon tartott horvát nyelvész jegyzi a kötetet...

Miért állítom, hogy Kinga életét meghatározta a neve? Nos, húgával, Margittal ellentétben, aki kicsapta a hisztit, hogy nem megy férjhez, mert ő Krisztusnak szenteli életét, Kinga pontosan tudta, hogy mi a kötelessége. Hogy az ember lánya két hatalomnak tartozik magyarázattal és megfeleléssel, a lelkiismeretének és Istennek. Ehhez hozzávehetjük alkalomadtán - különösen, ha Európa egyik ura és a XIII. században élünk - az Apát is. Ahogy a dinasztikus érdekek kívánták férjhez ment V. (Szemérmes) Boleszláv lengyel fejedelemhez. Hozományából a tatárjárásban lerombolt Lengyelország újjáépítését támogatta. Nem mellesleg meggyőzte hites urát, hogy tartsa tiszteletben fogadalmát a szűzies életre. Ez a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad, hogy úgy mondjam, tipikus Kingaizmus. (;
A tatárok elől még kétszer menekül majd, harc az élet... Legismertebb legendája is hozzájuk köthető: előlük menekülve a Pieninek-hegységhez ért. Kinga egy szalagot dobott a háta mögé, amiből egy kanyargós folyó a Dunajec lett, amin a tatárok nehezen ugyan, de átjutottak. Ezt követően a fésűjét dobta a háta mögé. ebből egy sűrű erdő lett, amin a tatárok, bárhogy igyekeztek is, már nem tudtak átvergődni.

Kinga édesapja életét is megmentette egyik itthon tartózkodása alkalmával, 1247 körül, amikor meghiúsított egy ellene irányuló merényletet. 

Hosszú, csendes(és boldog) házasságban él Boleszlávval. Építgették az országot, Kinga pedig kolostorokat, templomokat alapított. Boleszláv 1279-ben adja vissza lelkét teremtőjének. Kinga férje halálát követően Ószandecbe költözött. Itt 1280 júliusában adta ki a klarissza kolostor alapítólevelét. Kilenc évvel később Szent György napján tett fogadalmat, mint klarissza apáca. 720 éve, 1292. július 24-én, hunyta le szemeit. Halálát megelőzően is szent hírében állt, halálát követően pedig már 1307-ben megindult az általa eszközölt csodák és kegyelmek összeírása. Boldoggá avatására azonban csak 1690. június 11-én került sor "ősidők óta tartó kultuszának elismerése alapján". Tisztelete a későbbiekben meggyengült, majd a XX. század elején újult erővel támadt fel. 1936-ban a Lengyel Püspöki Kar egy emberként áll fel Kinga szenté avatása érdekében. Erre azonban 1999-ig várni kell. Nem véletlen, hogy az ezredforduló előtt a lengyel pápa** celebrálja a szenté avatási misét Ószandecben, az Úr 1999. évének június havának 16. napján. Kingát királynőként szerették és tisztelték, lengyel földön, még ha életét inkább a szolgálat, mint az uralkodás jellemezte. Ma hivatalosan is Lengyelország és Litvánia védőszentje a valamikori magyar királylány.

*egy-két szerző, pl. Cecylian Niezgoda(Szent Kinga, Agapé 2003) 1234-re teszi a születés évét, de ez lehet nyomdahiba is. (:
** II. János Pál

Wieliczka, Szent Kinga sóbányája