Az ismertségnek ára van. De vajon ki kér ebből, ha mindenféle mocskos ügyletbe keverik a nevét, hogy eladjanak egy újságot?
Szegény Oszter Sándor már hetek óta nem színészi kvalitásai, hanem mindenféle nyálcsorgató, ostoba kurafi csámcsogása miatt van egy napilap hasábjain. (Ez itt a mosakodás helye. :) Nem szoktam ilyen típusú sajtóterméket olvasni, anyámtól kértem régi újságokat, mert azokon szeretek zöldséget pucolni.)
A cikk címe: A pornósoknak sem kell az Oszter-villa. Kicsit meglepődtem, mert ugyan nem ismerem személyesen a művészt, de az utolsó dolog, ami vele kapcsolatosan eszembe jutna, a pornó. Nyilván az „újságíró” is így gondolkodott a cím kitalálásakor: „Ezt aztán, aki ránéz, biztosan végig elolvassa.” Éppen ez történt velem is.
Mi köze tehát Oszternek a pornóhoz? A cikkből kiderül: semmi. A firkász szerint, ha akarná, kiadhatná bérbe a villáját pornósoknak is, de a gazdasági válság miatt most azoknak sincs pénzük. (Mennyire sajnálom őket!) Hogy esetleg ha könyörögnének neki, ilyen népségnek akkor sem adná oda, azt elég valószínűnek tartom. Kicsit szégyellem magam. Ilyesminek bedőlni!
Mit tehet az, aki efféle kontextusban látja viszont a nevét egy újságban? Hiszen a cím alapján ő kapcsolatba hozható egy nem kriminalizált, de erkölcsösnek semmiképp sem tekinthető foglalkozási csoporttal. Rágalmazásért nem perelhet, helyreigazítást nem kérhet, mert amit leírtak, az igaz. A pornósoknak tényleg nem kell az a bizonyos villa. De azért könnyen olvasható félre a cikk, mert azt sugallja, hogy a tulajdonos szívesen vett volna egy ilyen szerződést. Talán legjobb, ha csendben marad, és megvárja, amíg mindenki elfelejti az ominózus cikket. Szégyenkezik, noha annak kellene, aki veszi magának a bátorságot, hogy emberek becsületével játszadozzon.
Annak idején (bezzeg az én időmben) ahhoz, hogy valaki újságíró lehessen, az íráskészség mellett némi műveltségre is szükség volt, a legtöbben bölcsészkar (magyar szak) után kerülhettek erre a pályára. Persze akkor is (lényegében az újságírás őskorától) léteztek zugfirkászok, nem voltak sokan, és legalább tisztában voltak azzal, hol a helyük: a szakma alján. Most – nekem úgy tűnik – többségbe kerültek, sőt még büszkék is az „ügyességükre”. Csak csendben teszem hozzá: nem kizárólag a bulvár területén érvényesül „tehetségük”.
P.s.:
Szándékosan nem linkeltem be a cikket.