„Ha a nő kezében a zászló, férfi kezében a kard, ott a győzelem bizonyos.” **
Évszázadok óta egyetlen szerepben tűnhettek fel a nők a hadszíntéren a katonák ellátásában, amelyet a markotányosnők végeztek. A szabadságharc idején 2-4 „tápnő” kísért minden századot, ezek az asszonyok feladatuknál fogva gyakran egyenesen a tűzvonalba kerültek(frissítő osztogatása a csataközben a lankadó honvédeknek). Míg ők többnyire gazdasági megfontolásokból választották ezt a veszélyes hivatást, akadtak olyanok is, akik önként szakítottak a nőknek szánt sztereotíp szerepekkel, és a honleányság egyfajta sajátos értelmezéseként honvédnek álltak.
Kik voltak ők? Valamennyiüket nem ismerjük s jó néhányukat már nem is fogjuk megismerni. Kortársak szerint sok nő harcolt a honvédseregben. Azt azonban, hogy ki és milyen név alatt, csak az elszórtan található visszaemlékezések mondják meg. Nehéz lenne pontos számokat mondani, de jóval több nő harcolt honvédként – főleg az erdélyi seregben -, mint ahányukról névszerint tudunk. Állítólag 1849 áprilisában Kolozsvárott alakult egy 153 fős női vadászszázad is. Az ismeretlenség egyik oka, hogy általában férfiruhában, álnéven léptek be a seregbe. Bem apó csapataiban harcoló nők neveit és tetteit ismerjük a leginkább.
Az ő katonája volt Megyesi Karolina és Viola Anna, huszonkilenc ütközetben vett részt. Közhonvédből lettek tizedesek. Erdélyben harcolt Szilágyi Ida és egy másik hölgy is hadnagyi rangban, keresztneve Nina volt, a seregben Somogyi Endreként ismerték.
Bem parancsnoksága alá tartozó bécsi légióban küzdött Ligeti Kálmán név alatt Pfiffner Paul(in)a. A világot jelentő deszkákat hagyta ott, hogy honvéd hadnagy fivére példáját követve, fegyverrel harcoljon a szabadságért. 1849 elején Tihucánál súlyos sebet, a szabadságharc végére hadnagyi rangot kapott. 1853-ban Nagyváradon hadbíróság elé állították, de végül nem ítélték el. Szabadulását követő napon öngyilkos lett.
Az erdélyi harcok egyik legvitézebb katonája volt Bányai Júlia. Kincstári bányahivatalnok lányaként műlovarnő volt, majd huszonnégy évesen Bányai Gyula néven csatlakozott a 27. (Nagyváradi) honvédzászlóaljhoz. 1849. február 9-én Piskinél megsebesült, ennek ellenére (legalábbis így szól a történet) tizenkét társzekeret zsákmányolt a császári csapatoktól. Júliusban a gyulafehérvári ostromseregben szolgált, aztán a zsibói fegyverletételig főhadnagy volt. Bizonytalan, hogy az emigrációban, hogyan és mi módon „szerzett” volna századosi rangot. Az biztos, hogy férjhez ment és előbb Törökországban, majd Kairóban magyar vendéglőt működtetett.
A legismeretebb honvédnő, aki Huszka Jenőt a Mária főhadnagy c. operett megírására ihlette, a félig horvát származású Lebstück Mária. A zágrábi kereskedő leánya alig volt 18 éves, amikor Karl néven beállt a bécsi egyetemi légióba, majd a magyarországi német légióba, később a tiroli vadászzászlóaljba nyert beosztást. Végigharcolta a téli hadjáratot, Kápolnánál megsebesült, ekkor Dembinski hadnaggyá léptette elő. 1849 áprilisában a 9.(Miklós) huszárezredbe került segédtisztnek. Ennek kötelékében vitt lőszerszállítmányt Szolnokról Komáromba. Onnan már mint főhadnagy tért vissza csapatához, majd Buda ostromához vezényelték. Itt Jónák százados tüzérütegének összekötő tisztje, „nyargonca” lett.
Buda visszafoglalása után Görgey tudomást szerzett arról, hogy Lebstück Károly főhadnagy tulajdonképpen Mária és nő. Abból kiindulva, hogy az egyenruha csak álruha és az álruhába öltözött nő pedig kém elrendelte kivégzését. Kossuth közbenjárására azonban szabadon bocsátották.
Lebstück Mária, még a szabadságharc alatt hozzáment feletteséhez Jónák József tüzérőrnagyhoz, az aradi fogságban szülte meg fiát. Később szülőföldjére, Zágrábba internálták. Aztán ki tudja hogyan és miért visszatért Magyarországra. Mária főhadnagy 1892-ben nyomorgó mosó – és varrónőként halt meg Újpesten. Sírja felett ma egy obeliszk áll a Megyeri úti temető főbejáratától néhány méterre.
Végezetül egy olyan hölgyet említenék, aki nem harcolt, de munkája és tevékenysége ugyanolyan fontos volt, ha nem fontosabb. Kossuth Zsuzsanna, akit bátyja 1849. április 16-án „az összes tábori kórházak főápolónőjévé” nevezett ki, személye nem maradhat említés nélkül. A Pesti Hírlapban megjelent felhívására a lányok-asszonyok tömegesen keresték fel a kórházakat, hogy ápolónők legyenek. A fiatalasszony, gyermekeit édesanyjára hagyva, bejárta az országot. Hetvenkét kórházat szervezett meg, mégis állandóan összeütközésbe került a hadvezetés egyes tagjaival(~ egy nő ne dirigáljon!). Világos után félév „szobafogság” – ezt szószerint értendő, Kossuth Magyarországon maradt családtagjai egyetlen szobába voltak összezárva. Ezt követően Brüsszelbe emigrált, ahol kitanulta a csipkeverést és műhelyt nyitott. Később Amerikába ment, ott is sikerrel folytatta a csipkeüzletet, amíg 37 évesen el nem vitte a tüdőbaj.
*A cím Széchenyi Istvántól származik.
**Jókai Mór: Nőszabadság! – Életképek 1848. március 23.
Augusztus 13-a van, a világosi fegyverletétel 163. évfordulója. A postnak ez adta apropóját.
