Iszonyú, mindent felőrlő hőség tombol napok óta, a város közepén, ahol élek (a pereme helyett), időnként 40 fokra megy fel a hőmérséklet, vasbeton oldalfalú lakásunkban két ventilátor álmosan kavargatja a meleg levegőt.

Krúdyval próbálok egy kellemesebb világba átsuhanni, Szindbádba karolva fázós nő fekete bundácskában a borospince felé vezető úton - a szűz fehér hópamlagon - szeretne eggyé válni a nagy világcsavargóval. Mi lenne, ha írnék egy parafrázist, ezúttal egy női utazó bőrébe bújva? Hosszan gondolkodom irodalmi és történelmi ismereteimet megmozgatva, próbálom megtalálni a megfelelő énmást. Minden hiába az utazás toposza Odüsszeusztól a kortárs irodalomig mintha kizárólag férfiaknak lenne fenntartva. Nők legfeljebb sci-fi filmekben bukkannak elő (mondjuk kedvenc sorozatomban, a Star Trek Voyager-ben Kathryn Janeway kapitány), ezek pedig éppenséggel nem tekinthetők az elitkultúra részének.:)

Elábrándozom, milyen hősnőként tudnám elképzelni magam. Némi segítségért beindítom a Mindenhatóóót  - ezúttal valós történelmi figurákat keresve. Nézzük csak: híres nők a történelemben…A Google a Feminára irányít. Az első 15 találatban magyarok egyáltalán nincsenek, viszont vannak kurtizánok (pl. Madame de Pompadour), politikusok, színésznők, egy tudós (természetesen Marie Curie), az első pilótanő (Amelia Earhart), valamint Teréz anya. Prostik és szentek, üdítő ellentét, egyik sem az én világom. Vissza tehát a forráshoz, az arab mesék világába. Seherezádé éppen megfelelő lesz, pontosan ahhoz ért. amihez én is, lyukat beszél a szeretett férfi hasába.

…Leszállt az éj, Seherezádé az erkélyről nézte, amint az izzó napkorong eltűnik az alkonyi égen, sóhajtva simította végig krémszínű csipkével áttört ujjatlan selyemruháját, amely nem volt kihívó, mégis pompás foglalata volt érett szépségének. Lent már várta a taxi, Szindbádra gondolt, háromszor ezer nappal és éjszaka is eltelt már azóta, hogy utoljára a karjai közt tarthatta, s milyen csodás ajándékot kapott tőle.

A tabáni kisvendéglő nem sokat változott, Seherezádé tudta, Szindbád romantikus lélek, talán így könnyebb lesz felidézni a régi szép napokat. Ahogy az asztaluk felé közeledett, meglátta az emberét, deres halántéka, s a néhány szarkaláb csak még vonzóbbá tette. Minden más férfit magához akart kötni, ezt az egyet elengedte, senkinek sem bocsátotta meg, ha más nőre nézett, Szindbádnak ezt is szabad volt. Újra akarta élni azt a korlátlan szabadságot, amit csak ő, a hajós ajándékozhatott neki. Vele élvezte igazán az ízeket, illatokat, az életet.

Azért jöttem, hogy végleg veled maradjak! Meguntam a hét tengert. Nyugodt kikötőre vágyom. – szólt Szindbád vacsora után.

Lehetetlent kívánsz! Már férjhez mentem, van két szép gyermekem, a legnagyobb tíz éves. – miután a szépasszony kimondta, maga sem értette, miért hazudott ekkorát.

Boldog éjszakát töltöttek a közeli kis hotel szobácskájának nem túl kényelmes ágyában. Édes volt az elválás.

Seherezádé hajnalban ért haza, taxiba ültette a gyereklányt. Besurrant a gyerekszobába, nézte alvó kislánya arcvonásait, éppolyan titokzatos szépségű, mint az apjáé. Szindbádban mindig is az volt a csodás, hogy pontosan annyit kaphatott belőle, amennyire szüksége volt…