Ezúttal nem kell attól tartani, hogy az irodalom lila ködébe irányítom a blog olvasóját. Egy olyan művet szeretnék bemutatni, amelynek a művészethez van a legkevesebb köze.
Ebben az évben minden érettségiző ajándékot kapott a kormánytól, egy nagyméretű képes albumot. Címe: Magyarország Alaptörvénye, kiadója a Magyar Közlöny Lap-és Könyvkiadó Kft. (Budapest, 2012). Készült Schmitt Pál (akkori) államfő védnöksége alatt, Orbán Viktor miniszterelnök második kormányzása idején (sic!), Kövér László (akkori) házelnök megbízásából. A szerkesztőbizottság tagjai: Feledy Balázs művészettörténész, Kerényi Imre színházi rendező, Tőkéczki László történész. A kötetet Bencsik Gábor tervezte, ő válogatta az idézeteket, és ő írta A magyar alkotmány előképei c. fejezetet.
Korábban is kaptak a kezükbe egyszerű kivitelű (régi) alaptörvényt a végzősök, nem vagyok jogász, nem tudom megítélni, hogy az új alkotmány mely pontokban jobb, mint az előző, de ezen nekem nem is kell gondolkodnom, hiszen Kövér László elmagyarázza a kötet elején: „Ma, amikor Magyarország teljesen megújul, a régi ezeréves lesz az új törvény. Ismét szövetség született valamennyi magyar: a most élők, a már holtak és a még meg sem születettek között. Nem a hiúság, a kapzsiság, a mohóság, hanem az értékteremtés: a napról napra elvégzett közös munka lesz ismét a jövőnk alapja.” Tehát hiú, kapzsi és mohó voltam eddig, persze lusta is, na de majd mostantól minden másképp lesz.
Ezután következik a Nemzeti hitvallás (amely önmagában megérne egy posztot), majd az Alapvetés és az Alaptörvény többi része olvasható (minden második oldalon egy-egy festmény fényképével), természetesen a romantikus történelemszemlélet jegyében. De legalább ezek művészi értéke vitathatatlan (bár Pataky László: A király a szegedi árvíznél c. képének részlete határeset). Ám a szerkesztők a 113. oldaltól a 2011-ben készült festményekkel sorozzák meg az olvasót. A linkre kattintva mindenki eldöntheti, mennyire tarthatóak művészi színvonalúnak ezek az alkotások. http://kepek.origo.hu/galleriesdisplay/gdisplay?xml=/1111/Festm20111118162453/gallery.xml&rovat=itthon
Orbán Viktor miniszterelnök zárszavát követően (amely ismét megérne egy elemzést) A magyar alkotmány előképei következnek (szintén sok-sok illusztrációval), a legmegdöbbentőbb fotó a 182. lapon található. Címe: Schmitt Pál aláírja az alaptörvényt. A háttérben –a háta mögött - gróf Széchenyi István óriási méretű festménye látható. No comment.
Dr. Hoffmann Rózsa iktatószámmal ellátott levelet is küldött a maturandusoknak, amelyet a kötettel együtt vehettek át. Fontos mondatok szerepelnek ebben is: „Bátorítson (mármint a díszkiadás) a hazához való hűségre akkor is, ha nem könnyű itt élni, és nagy a csábítás, hogy anyagi javakért, akadálymentes karrierért elhagyjátok! Lapozzátok örömmel, amikor büszkék lehettek rá, hogy magyarok vagytok!” Igazán biztató lehet mindez egy frissen érettségizett magyar állampolgárnak, hiszen ezek szerint itthon nehéz az élet, és karriert sem könnyű építeni. És vajon mit jelentsen az idézetben az „amikor” vonatkozó névmás? Hogy csak időnként, néha lehetünk büszkék, egyébként pedig nem? Nehéz kérdés.
Aki valaha foglalkozott kamaszokkal, fiatal felnőttekkel, annak tudnia kell, hogy mindenfajta direkt módon átpolitizált dolgot elutasítanak, így a könyv pont az ellenkezőjét válthatja ki belőlük annak, ami az ajándékozó szándéka volt, tehát politikai marketingként katasztrofálisan rossz. Ráadásul egy-egy kötet nyomtatásának, kötésének ára kb. 3-5 ezer forint között lehetett. Miközben arról panaszkodunk, hogy az oktatásban nincs elegendő pénz, egy-egy végzős osztályra létszámtól függően 60-100 ezer jó magyar forintot költöttek. Megérte?
