Egyébként javaslom, hogy Caesart el kell pusztítani. Lassan olvasta újra, ceterum censeo...

Igen, minden kétséget kizárólag Cato híres mondatának parafrázisa szervesült szenátusi szűzbeszédébe, amely gondos munkával napok óta készült retorikai mestermű volt. A Városban pár napja ütötte fel fejét a pletyka, hogy az augurok óvják Caius Iuliust március idusától. Talán ez hatott így fáradt idegeire? Vagy az a fűszeres thasszoszi ártott meg, melyet csakis orvosai előírása miatt fogyasztott napi rendszerességgel? Nem tudta. Döbbenettel elegy iszonyattal meredt írása felé. El kell égetnie. Ha ez napvilágra kerül... bár Iulius legendásan megbocsátó alkat, hiszen Cassius Longinusnak is elnézte múltját, de neki nincs olyan befolyásos pártfogója... Ó, istenek! Mennyit talpalt, küzdött, hajlongott míg végre elérte a szenátorságot. Épp Caesar kegyéből! csakis valami isteni tréfa lehet ez a tolla alól kiszaladt mondat!..

Hajnalodott, az utolsó tekercset a felkelő nap első sugára gyújtotta lángra. Majd improvizálok - gondolta megnyugodva. A  Theatrum Pompeiumba néhány perc késéssel érkezett meg, mert lányos zavarában a köznapi tunikáját öltötte fel és vissza kellett fordulnia átöltözni. Belépésekor még hallhatta Caesar (utolsó) szavait: και συ τεκνον?*

*Kai sü, teknon? (görög., „Te is fiam?”)