Sűrű, ablaktalan sötétség, abból a fejekben szűkölő, vonnegutiánus fajtából, az, hogy baszná rá a kezére a budiajtót az a hétszűnyű kapanyányimonyókkal viselős tarlóskeresztúri csempegyáros vak keresztanyja, vagymi.
Az emberiség egyik legjelentősebb találmánya az összefolyó: az a huncut kis nyílás a fürdőszoba közepén, amely a vízvezeték-hálózat üzemszerű működése során alkalmanként kialakuló folytonossági hiányok idején JELLEMZŐEN előbuggyanó folyadékmennyiséget hivatott elvezetni, némiképp meglepő módon ugyanabba a vízvezeték-hálózatba, mármint amelyben a nevezett folytonossági hiány eleve keletkezett; ám a dolog mégis, megnyugtatóan működik! (Eddig még remélem velem vannak úgy fejben, mint nem.)
Az ember hajlamos volna azt hinni, hogy mi sem egyszerűbb, mint egy lyuk, végső soron mi más volna a lyuk, mint valaminek a hiánya, egy el nem végzett feladat a padló közepén, na nehogy már a magyar kőművesnek pont ebben ne lenne gyakorlata! Ő, aki a recipriverexkluzív számelméletet a gyakorlatba ülteti minden nap, megvalósítva a derékszögű falat, amely önmagán kívül bármely más szöggel egyenlő lehet, szánt és vet a dilatációs hézagok emberi ésszel szinte felfoghatatlan eseményhorizontján, csempét metsz jéghideg hajnalon, hiszen a kőműves egyben burkoló, állatidomár és mélyalmolásúcsirke-táplálási tápérték-szakreferens is, tehát egy ilyen kaliber miért pont az összefolyóval ne boldogulna?
Erotikus álmaim tárgya: a szakszerűen telepített padlóösszefolyó
Földi kívánságaim listája oly szerény, ambícióktól igen nagy mértékben és örvendetesen mentes pici lelkem oly keveset kíván: egy szépen virágzó málnabokor a különben 60 centi vastagon lebetonozott kertben; egy terebélyes hátsó, amin kezemet nyugtathatom; némi indigókék olykor az azúr égre, mert az az árnyalat valahogy jobban tetszik; és hogy az avokádónak ne legyen ekkora a magja, hát van ennél szerényebb listája a földi létezésnek? És egy összefolyót kérek még az élettől, a világ valamennyi fürdőszobájának közepére egyet, nem többet, csak egyet; egy nyílást, a jól végzett padlólerakási munkában egy pici szünetet, ahova elfolyhat a kiömlő víz, s utat találhat magának és célt; egy célt, egy óceánt vagy patakot, ahol az Univerzum más összefolyóiból útra kelt mosdóvizek belévegyülhetnek a nagy közös mosdóvíz-öntudatba, tulajdonképp vastagon teszek rá, az sem érdekel, ha egy tepsiseggű víziló köldökében nyalják egymást szemöldökön, csak folyjanak tova, a messze-távol megnyugtató paplanmelegébe, távol a frissen festett konyhámtól, a nap nap után mind terjeszkedő penészfoltoktól, messze, hol Arany Atyácska csorgatja Föld Anyácskába szerelme szerelmetes magvait.
Kvázi leszarom.
