„Kegyes volt a vihar: a tengerig vetődve Tíz éjen át lebegtem vidám parafaként A mélyen, mely a romlás örök hömpölygetője, S nem néztem: vaksi lámpás vet-é utamra fényt?”
Meddig mehet el? És ha nincsen többé visszaút? Most kell indulni. Egyedül. Belesüllyedni a lágy…