Olvasom, hogy Alabama államban Jersey-marhák hullottak az égből, beszakítva több ház tetejét, egy csűrt, egy pajtát, egy kerti budit, és letarolva egy helyi jelentőségű ámde mégis fájón hiányzó vegyesboltot. Nem példa nélkül való ez kérem, s koránt sem szabad magunkat abban a hitben ringatni, hogy ilyetén isteni igazságszolgáltatás csak az amerikai földrészen következhet el. Jobb mindenre felkészülni.
Vegyünk akkor most a példa kedvéért egy átlagos méretű, közép-európai kulturális gyökerű hús- és tejmarhát. A mindenhatooooo és annak prófétája, Viki szerint ebben a peremfeltétel-szegmensben az irányadó átlagsúly 550-600 kilogramm a tehenkék esetén (zárójelet nyitunk: problémafelvetésünkben e helyütt a hímnemű egyedekkel nem kívánunk foglalkozni, tessék szépen tudomásul venni, hogy marhafronton régóta örvendetesen felülreprezentált a tőgy-fetisizmus a szeggyel szemben, lenne itt még humán vonatkozásban amúgy tennivaló, kitérő és zárójel bezár.)
Egy párhuzamos univerzumban életünk értelme, Anikó az alábbi megjegyzést fűzte ehhez:
"Inkább 400-450 kg az irányadó súly, az említett 550-600 kg a húshasznú marha kifejlett nőivarú egyedét jellemzi inkább. Tekintettel arra, hogy hazánkban ezek aránya elenyésző 5 % körül van, míg tejhasznú egyedek aránya 80 % körüli, ezen belül pedig az egészhez viszonyítva 60% tesz ki a tejhasznú tehenek száma, javaslom átszámolni a fenti példát, nehogy meglepetés érjen..."
Mikor tehát a korrigált Fujita-skála szerinti EF2-es tornádónk átcsap EF3-asba, a birtokunkban lévő valamennyi élőmarhát érdemes fixen rögzíteni. Magunk leginkább a GRIMME holding burgonyaszedő gépeinél is megelégedéssel alkalmazott TAGEX precíziós görgősláncot ajánlanánk, annak is az SY csúcsminőségű kategóriáját, amely természetesen megfelel mind az európai DIN 8187, mind az amerikai DIN 8188 szabványnak (ez nyilvánvaló alapkövetelmény). Ha az nincs, a biciklilánc is megteszi. Rögzítési alapként egy legalább 80 cm alapmélységű, konzisztens betonalapot javaslunk, C16-32/KK vagy azzal egyenértékű minőségben. Mivel a tornádók az alsóbb légrétegekből gyakran hoznak magukkal savasító hatású égési gázokat (kén-dioxid, nitrózus gázok, stb.), mindenképp ajánlott időjárásálló bevonatot készíteni. A látszóbeton-homlokzatok védelmére és esztétikus színezésére (tehénbarna színben is kapható!) alkalmas sztirol-akrilátok megnyugtatóan képesek ellátni e feladatot.
Ezen a ponton a szívünknek kedves jószág további sorsa immáron a saját kezében - pontosabban nyakában - van. Sajnos a magyar szürkemarha hosszú, ám nem túl izmos nyaka nem kínál megnyugtatóan stabil rögzítési pontokat, még az ún. három alátámasztási pontos, szügyhámos rögzítéssel sem. Megjegyzendő, hogy ez az intramuszkuláris zsírral szegényen átszőtt hús kiváló leves-alapanyag.
Hogy a magunk védelméről is szóljunk; minthogy a tornádók forgási iránya az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes irányú, tornádó esetén jellemzően jobbról számíthatunk becsapódó tejmarhákra. Sajnálatos módon a szakirodalom fájón nélkülözi a húsmarhabecsapódásiszög-nyírófeszültség összehasonlító épületgépészeti táblázatokat (mindeddig, kérem alássan, mindeddig), így csak sejtésünk lehet az így kirajzolódó eseményhorizont egyes vetületeiről. Mindenesetre marhánk túlélési esélyeit nagy mértékben növeli, hogy EF5-ös (népszerűbb s röhejesebb nevén: "elképesztő" kategóriájú) tornádót eddig mindössze kétszer jegyeztek fel az amúgy tényszerűen elég rövid tornádó-történetírás könyveiben.
Megint egy gonddal kevesebb.
