Filmet nézünk - én már hatodszorra látom, a fiam nyüszög: „Már négyszer láttam!" Hja! Egy újszülöttnek minden vicc új. Elvarázsolt félmosollyal bámulom a jeleneteket, hallgatom az andalító filmzenét. A gyerek jön-megy, majd ott ragad. Légkondink nincs. 36 fokban van-e ennél jobb szórakozás?
Ébren álmodunk. Kirajzolódik a XVI. századi London a korabeli színházi élettel. Bár a történészek úgy tudják, ekkor már tombol az újkor, hiszen a szép Újvilág már nyitva áll a hódítók előtt, a város hangulata, az utcák mocska, a faépületek még középkoriak. A Curtain előtti terecskén puritán prédikátor üvölti, hogy a kénköves Pokol tüze égessen meg minden színészt és persze a közönséget is.
A történet az alkotás folyamatára helyezi a főhangsúlyt. Hogyan születhetett a Romeo és Júlia, vagy épp a Vízkereszt? Persze az irodalmat kicsit is ismerők tudják, hogy nem úgy, ahogy a filmben van, de talán éppen ez a cél, az alkotók (Marc Norman és Tom Stoppard, a világhírű drámaíró) együtt játszanak velünk, s alapoznak a befogadó előzetes tudására. Már a film elején – Shakespeare új darabjának szereplőválogatásán – A két veronai nemes legjobb részeit idézik a jelentkezők, a hamleti koponya a Mester íróasztalán éktelenkedik, Viola és Shakespeare szerelme a Romeo és Júlia egyes jeleneteit idézik, majd ők maguk játsszák el a darabot, s búcsújuk –no meg Erzsébet királynő parancsa – teremti meg a Vízkeresztet.
Az élethez, és így a színházhoz már akkor is pénz kellett. Philip Henslowe, a kor színházi menedzsere, varázsolja elő egy-egy gazdag polgár zsebéből a megfelelő összeget. A filmben háromszor is közel járnak ahhoz, hogy elússzon a bemutató, a kétségbe esett befektető, s a színészek őt kérdezik, hogyan lesz ebből előadás. A válasz mindig ugyanaz: „I don't know. It's a mystery." Márpedig a színház csodája létezik, ha néha kételkedünk is benne.
Kedvelem a nagy ellentéteket, itt akad belőle bőven: előkelő hölgy és egy bizonytalan egzisztenciájú „senki" lehetetlen szerelme; nő, aki a férfiak világába (színészként) be akar jutni, és egy másik (I. Erzsébet), akinek a férfiak helyett – vagy éppen ellenükre – kell döntéseket hozni. Egy vígjáték megbukik, egy tragédia sikeres lesz, egy dámaíró meghal (Marlowe), és egy másik halhatatlanná válik. A néző romantikus teljességigénye kielégül.
Elégedetten nyújtózunk. Kikapcsoljuk a tévét, végre lement a nap, már csak 32 fok van, mehetünk sétálni.